Az első magyar „képíró”: Huszárik Zoltán

95 éve született Huszárik Zoltán magyar filmrendező (Szindbád; Csontváry; Koplalóművész; Holnap lesz fácán; Capriccio; Groteszk).

Domonyban született. A legendás filmes pályafutása nehezen indult be. A gimnáziumi érettségi után három helyre is felvételizett: a szegedi orvostudományi egyetemre, a Képzőművészeti Főiskolára és a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmrendező szakára.Választása végül az utóbbira esett, ahol 1950-ben kezdte meg tanulmányait, de két évvel később eltávolították, mivel szüleit alaptalanul kuláknak bélyegezték meg. Az elkövetkező évek során különféle fizikai munkákat is végzett a megélhetés érdekében.

Hosszú évek után csak 1959-ben térhetett vissza a főiskolára, Játék című vizsgafilmjével pedig azonnal kitűnt. A hatvanas évek során rövidfilmeket készített, melyek közül az egyik legmegrázóbb a 19 perces Elégia, amit 1965-ben forgatott.

Huszárik Zoltán egy 1979-es interjúban talán elsőként alkalmazta a filmkészítésre ezt az azóta elterjedt kifejezést, amely a legtömörebben foglalja össze művészi tevékenységének lényegét. Egyszersmind utal arra a korszakra is, amelyben kiváló alkotásai megszülettek, hiszen Magyarországon a főként a Balázs Béla Stúdió köré csoportosuló művészek érdeklődésének középpontjában akkoriban a filmnyelvi kísérletek álltak. Huszáriknak azonban sikerült kitörnie a szakma által elismert, de főleg forgalmazási gondok miatt a nagyközönség számára elérhetetlen művek köréből – ami rajta kívül csak keveseknek adatott meg – és elveit, elképzeléseit fel nem adva megalkotni a magyar filmművészet egyik remekműveként számon tartott Szindbádot. (Filmtett.ro)

Első játékfilmjét 1971-ben mutatták be: a Krúdy Gyula világát eredeti módon megidéző Szindbádot Latinovits Zoltánnal forgatta, a film pedig rögtön a magyar filmművészet megkerülhetetlen csúcsteljesítményévé vált.

A rendkívüli képteremtő tehetségű rendező érdeklődött a képzőművészet iránt, színészként szerepelt Szabó István Budapesti mesék, Gaál István Zöldárban, Sára Sándor Holnap lesz fácán című filmjében.

Készített lírai riportot Ladányi Mihállyal és Kormos Istvánnal, Debrecenben megrendezte Örkény Macskajátékát, és novellákat is írt. Bábolnáról szóló filmes terveit már nem tudta megvalósítani. Művészetét rendkívüli érzékenység, a leheletfinom effektusok költőisége és a vizualitás iránti különleges affinitás jellemezte.

Második és egyben utolsó egészestés filmjét Csontváry Kosztka Tivadarról forgatta, amit 1980-ban mutattak be. Huszárik Zoltán sajnos nem sokkal élte túl újabb remekművét, egy évvel később ugyanis váratlanul elhunyt. Kiemelkedő munkássága elismeréseként kilenc évvel később posztumusz Kossuth-díjat kapott.