Korondi György, a lírai és spinto tenor

Korondi György (1936. február 18. – 2015. június 30.) Liszt Ferenc-díjas operaénekes (tenor), érdemes művész születésének 90. évfordulójára emlékezünk. Nagy kultúrájú énekes, aki különösen az olasz repertoárban nyújtott kitűnő alakításokat, de oratóriumszólistaként is emlékezetes fellépései voltak. 

Kisgyermek korától énekelt templomi, iskolai és munkahelyi kórusban. Gépipari technikumban tanult, majd vasesztergályosként dolgozott, közben szülővárosa zeneiskolájában tanult énekelni Walter Margitnál és Szabó Miklósnál. A fizikai munkát feladva, 1957-ben Budapestre került, ahol a Bartók Béla Konzervatóriumban Feleki Rezsőnél képezte tovább hangját. 1959-ben felvették a Zeneakadémiára, ahol Rősler Endre lett a mestere. Korondi is azok közé tartozott, akiket Tito Schipa kiválasztott budapesti mesterkurzusára.

Rősler rábeszélése a harmadik évben megszakította akadémiai tanulmányait és az 1962–63-as évadtól a debreceni Csokonai Színházhoz szerződött, ahol első jelentős feladata (immár Korondi néven) Gounod Faustjának címszerepe volt 1962. október 20-án. Az akkor aranykorát élő színházban sorra kapta a főszerepeket. 1964-től rendszeresen vendégszerepelt az Operaházban (Osváth Júlia ajánlotta a pesti vezetők figyelmébe), az 1966–67-es évadtól pedig már a fővárosi társulat tagja lett. Szerződtetett magánénekesként első szerepe Don Ottavio volt Mozart Don Juanjában 1966. szeptember 10-én.

Évtizedekig a társulat vezető lírai és spinto tenorja volt, aki főként az olasz és francia romantikus repertoárban működött, de számos barokk vagy kortárs műben is színpadra lépett. Néhány hőstenor szerepet is megformált.

Operai pályájával párhuzamosan rendszeresen közreműködött oratóriumkoncerteken is, leggyakrabban Kodály Psalmus Hungaricusának zsoltárosaként. Ezt a művet Európa-szerte énekelte. Operaszínpadokon főként Közép- és Kelet-Európában vendégszerepelt. Templomi énekesként egészen idős koráig hallható volt.

2022-ben Az énekes rangja a hangja színe címmel jelent meg kötet Korondi György operaénekes születésének 85. évfordulója alkalmából. Életét és művészi életpályáját leánya, Korondi Anna, a későbbi pályatárs tárja a zeneszerető közönség elé. Munkája azonban több a szokásos életrajzoknál. Az olvasó egy kor hazai operaéletébe is betekintést nyer egy sor olyan témakör érintésével, amelyekre az operarajongók is sokszor választ keresnek, ám legtöbbször megválaszolatlanul maradnak. Az írást kollégák, pályatársak és barátok visszaemlékezései, valamint gazdag képanyag teszik teljessé. (Pactum Kiadó)