ÖRÖKLÉT: Rick Davies

Szeptember 8-án elhunyt a Supertramp billentyűs-énekese, Rick Davies. 81 éves volt.

Az 1944-es születésű Rick Davies első szerelme a dob volt, amin egy régi Gene Krupa-album hatására kezdett el játszani, de akkor talált igazán magára, amikor átült a billentyűkhöz. Húszas évei elején volt több együttese is – játszott például Jimi Hendrix későbbi basszusgitárosával, Noel Reddinggel is –, és felfigyelt rá egy holland milliomos, aki megfinanszírozta a karrierjét. Davies 1969-ben feladott egy hirdetést a Melody Makerben, amelyben zenésztársakat keresett, és erre válaszolt Roger Hodgson, aki a Supertramp másik dalszerző-énekese lett.

Davies és Hodgson nem is lehettek volna különbözőek – nemcsak mély/magas énekhangjuk, de személyiségük és a hátterük is élesen eltért: Davies munkáscsaládból, Hodgson magániskolákból jött –, de jól kiegészítették egymást. Kezdeti, progresszív rockos, visszhang nélkül maradt lemezeik után softrockra váltottak, és az 1974-es Crime of the Century végre meghozta számukra az áttörést; a Billboard-lista 40-es élbolyáig jutó albumra a zenekar klasszikus felállása is összeállt Bob Siebenberg dobossal, John Helliwell szaxofonossal és Dougie Thomson basszusgitárossal.

A csúcsra az 1979-es Breakfast in Americával értek fel, ezen szerepeltek olyan ikonikus slágereik, mint a The Logical Song, a címadó, vagy a Goodbye Stranger. Bár a Supertramp legnagyobb slágereit Hodgson írta és énekelte (Dreamer, It’s Raining Again, Give a Little Bit, The Logical Song stb.), Davies nevéhez is fűzödött jó pár nagy daluk, mint a Bloody Well Right, a Goodbye Stranger, az Ain’t Nobody But Me, a From Now On, a Cannonball, a Rudy, a My Kind of Lady, vagy a Crime of the Century; félreismerhetetlen Wurlitzer zongorás játéka pedig a Supertramp-hangzás egyik védjegyévé vált.