Holokauszt emléknap Európában

80 éve, hogy az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Az emléknap a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor Vörös Hadsereg általi felszabadításának évfordulója.

Fent: Az ENSZ-főtitkár tavalyi beszéde a holokauszt áldozatainak nemzetközi emléknapján

Volker Türk, az ENSZ emberi jogi főbiztosa pénteken, a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából Genfben kiadott közleményében felhívta a figyelmet: Nyolcvan évvel a holokauszt után az antiszemitizmus ismét burjánzik a világban.

Az évfordulós megemlékezéseken a jelen helyzetre és a jövőre is figyelmet kell fordítani, mert „a világ jelentős részében gyűlölködő hangok hallhatók”. Az antiszemitizmus ismét „burjánzik az utcáinkon és az online térben. A zsidó emberek egyre több megfélemlítésnek, fenyegetésnek és fizikai erőszaknak vannak kitéve” – írta Türk.

Az emberi jogi főbiztos szerint „a diszkriminálás és a megalázás gyakorlata igen gyakran elragadja a szolidaritást és az együttérzést is” az emberekből. Megjegyezte: a sokszínűség – ahelyett, hogy ünnepelnék – jelenleg inkább veszélyforrás, mint érték, és számos vezető arra törekszik, hogy aláássa és gyengítse a jogállamot.

Volker Türk úgy vélte, félő, hogy alvajárókként egy olyan sötét jövő felé tartunk, amelyben az emberi jog és a méltóság nem jelent majd semmit, és idővel feledésbe is merül.

Január 27-e, a holokauszt nemzetközi emléknapja ki kell, hogy mozdítson minket ebből a dermedtségből, az évforduló a részvétlenség, az alkalmazkodás és a közöny veszélyeire figyelmeztet, és arra int minket, hogy szembe kell szállnunk az intoleranciával – szögezte le Volker Türk.

L. Juhász Ilona (Fórum Intézet): A holokauszt áldozatainak emlékjelei Szlovákiában – különös tekintettel a magyarlakta régiókra című előadása a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet által Kassán megrendezett Holokauszt a mai Dél-Szlovákia területén című konferencián 2014-ben.

Az egyhangúlag elfogadott határozat hangsúlyozza „az emlékezés és a tanítás kötelességét”, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a hatmillió, túlnyomórészt zsidó, valamint roma, homoszexuális, valamint testi és szellemi fogyatékos áldozatot követelő náci tömeggyilkosságok történetét.

A hitleri Németországnak a zsidóság megsemmisítésére irányuló programjáról, a „végső megoldásról” 1942 januárjában határoztak, amely a 11 milliós európai zsidóság teljes kiirtását indítványozta. A holokausztnak (a görög eredetű szó jelentése „tűzben elégő áldozat”, héber szinonimája a soá) mintegy kétszázezer cigány, valamint homoszexuálisok, testi és szellemi fogyatékosok is áldozatul estek.

Az európai zsidó holokauszt áldozatainak számát a különféle becslések ötmillió és hatmillió közé teszik. Körülbelül minden tizedik, a holokauszt idején meggyilkolt áldozat volt magyarországi zsidó, számuk 500 és 600 000 közöttire tehető. Szlovákiából első hullámban 58 000, második hullámban 13 000 embert hurcoltak el.

A törzstáborban és az 1942-ben a közeli Birkenauban (Brzezinka) létrehozott koncentrációs táborban építették fel az első gázkamrákat. Az első áldozatokat 1941 szeptemberében gázosították el ciángázzal (Zyklon-B), az iparszerű népirtás 1943 márciusában négy krematórium üzembe helyezésével kezdődött meg.

Auschwitz-Birkenau az európai zsidóság megsemmisítésének központjává vált, egy idő után az oda érkezők már számot sem kaptak, 70-75 százalékukra azonnali halál várt. Az emberek tervszerű megsemmisítése csak 1944 késő őszén ért véget. A német katonák a birkenaui gázkamrákat felrobbantották, a foglyok zömét 1945 elején, a szovjet csapatok közeledtekor legyilkolták vagy gyalogmenetben nyugat felé indították.

A tömeggyilkosság bizonyítékait igyekeztek megsemmisíteni, ezért az áldozatok számáról a mai napig sincsenek pontos adatok. Az auschwitzi múzeum hozzávetőlegesen 1,3 millióra teszi a deportáltak számát, akik közül 1,1 millió volt zsidó, és többségük életét vesztette. (A Magyarországról odahurcolt zsidók száma meghaladta a 430 ezret.)

Az Auschwitz (lengyel nevén Oświęcim) melletti megsemmisítő tábort Lengyelország lerohanása után, 1940-ben állította fel az SS (Schutzstaffel – Védőosztag) parancsnoksága egy régi kaszárnyában, eredetileg lengyel foglyoknak. A kezdetben munkatáborként is működő láger bejárata felett cinikus módon tábla hirdette, hogy „A munka szabaddá tesz” (Arbeit macht frei).

A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, a harcokban 296 szovjet katona esett el. A táborban és az altáborokban mintegy 7500 végsőkig legyengült foglyot, többségükben nőket és gyerekeket találtak. Az auschwitzi múzeum honlapja azt írja: „Paradoxon, hogy a hitleri totalitarizmus foglyainak a sztálini totalitarizmust képviselő katonák hozták el a szabadságot.”

1947-ben Lengyelország az auschwitzi koncentrációs tábor helyén múzeumot létesített az áldozatok emlékére. A tábor felszabadításának napján, minden évben január 27-én szerte a világon és az auschwitzi kulturális központban is megemlékezést tartanak.

Holokauszt Szlovákiában