Szászi Zoltán 60

0 nézet

0 szereti

60. születésnapján köszöntjük Szászi Zoltánt. A hazai költő, író, publicista, Tornalján született, Zeherjén él.

1979-től kezdtek megjelenni írásai az Új Ifjúság hasábjain. 1983-tól az Iródia nevű csoport tagjaként az Iródia füzetekben, majd az Irodalmi Szemlében jelentek meg rendszeresen írásai. 1990 óta az Irodalmi Szemle, majd később a Kalligram, a Szőrös Kő, a Katedra, az IFI magazin, a Vasárnap, a Gömörország és egyéb lapokban, világhálós honlapokon (Dunszt) jelentek meg írásai. A Gömörország című lapnak 2000—2001 között a főszerkesztője volt.

2002-től 2013-as nyugdíjaztatásáig az Új Szó című napilap regionális tudósítójaként dolgozott, jelenleg rokkantnyugdíjas. Az írott sajtó mellett a Pátria Rádió adásában rendszeresen voltak hallhatók jegyzetei. Több kötetet szerkesztett a Plectrum kiadónál. A Rovart című kulturális galériaként működő honlap több rovatát is vezette évekig. Újságíróként riportokat, interjúkat, tárcákat, jegyzeteket közöl.

Főbb díjai: Arany Opus Díj (2018, 2012); Talamon Alfonz-díj (2013)

Művei: Tenger (v., 1996), Sziget (versek, 2002), Forgácsok (publicisztika, 2004), Távolban Föld (versek, 2005), Alátét (publicisztika, 2006), A krónikás könyve (versek, 2008), Kamasz (verses képregény, Gyenes Gáborral, 2009), A felejteni nem tudás gyönyörűsége és szomorúsága (regény, 2009), Kilátó (versek, 2012), Zimankó és a Város Szíve (regény 2012), Mi volt (versek, 2013), Belenéz (versek, 2014), Elbújt (elbeszélések, 2014), A szokott helyen, hatkor (regéy, 2015), Bábukák (kisvárosi panoptikum, 2016), Séta vidéken (publicisztika, 2018), A krónikás könyve (Szabó Ottóval; 2008), MI 200 (szerkesztő, összeállítás; 2023), 13 – Mesék, novellák, történetek (próza, 2024).