Dömötör Tekla hagyatéka
Haraszti Mária
110 éve született Dömötör Tekla (1914–1987) néprajzkutató, néprajztudós, a történelem (néprajz) tudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár. Kutatási területe elsősorban a magyar néphit, népszokások, népköltészet, népi színjátszás, de rendszeresen kitekintett más népek hiedelemvilágára, néprajzára is (Mitológiai ábécé, Germán, kelta regék és mondák, Kergarec pokoljárása – Breton népmesék stb.).
„Mi tehát a népszokás? Voltaképpen a kultúra hagyományozódásának spontán formája, az a keret, melyben a nép ünnepe és hétköznapja lejátszódik. Közösségi magatartásmód és cselekvésmód; olyan viselkedési mód, melynek a közösség tagjai alávetik magukat, mert megfelel az élő kulturális hagyománynak. Egyszerre illemtan, erkölcsi kódex, íratlan törvény, művészet, költészet, színjátszás, mítosz és mágia.
Európa népeinél, és így hazánkban is, az élet legfontosabb területein már évszázadok, néhol évezredek óta a közösségi viselkedésmódot írott törvények szabályozzák. A népszokások érvénye a paraszti élet néhány olyan területén maradt meg, amelyek a közösség számára életbevágóak voltak, vagy pedig elhanyagolt területeken, melyekre sem állam, sem egyház nem fordított különösebb figyelmet. A közösség tagjainak egymáshoz való viszonyát, a család rendjét, a kis közösség erkölcsét és illemét, a lakóhelyen belüli elrendezést mindig is a szokások szabták meg.
Néha a felsőbb hatóságok tehetetlenek voltak a szokásokkal szemben. A felvilágosodás idején pl. rendeletek tiltják a falusi lakodalmak, halotti torok pazarlását. Tessedik Sámuel számolt be arról, hogy egy-egy szegényebb jobbágycsaládot egyenesen koldusbotra juttatott a költséges lakodalom. A közösség belső törvénye azonban erősebbnek bizonyult, mint a rendeletek, s a közösség szertartásos ünnepei továbbra is megmaradtak a régi formában.” (Dömötör Tekla: Magyar népszokások. 1972)
A Pázmány Péter Tudományegyetemen diplomázott 1936-ban, a német passiójátékokról írt doktori disszertációját 1937-ben védte meg. A következő évben jelent meg első publikációja az Etnographia-ban. A háború után a Nemzeti Múzeum, később a Szabó Ervin könyvtár munkatársa volt, 1953-tól az ELTE Néprajzi tanszékén dolgozott, 1967-ben tanszékvezetőnek nevezték ki. Egyetemi munkája mellett évekig volt a Színháztudományi Intézet osztályvezetője. Rangos hazai és külföldi lapokban publikált, több külföldi egyetem vendégelőadója volt. Norvégiában a bergeni egyetem díszdoktorrá avatta.
Néhány munkája:
- A passiójáték;
- A magyar nép hiedelemvilága;
- A népszokások költészete;
- Az újkori színjátszás kialakulása Kelet-Európában;
- Naptári ünnepek – népi színjátszás;
- Régi magyar vígjátékok.
Fotó: Dömötör Tekla Ranschburg Jenő és Voigt Vilmos társaságában, 1982 (Fotó: Moldován Domokos)
Kapcsolódó:
DÖMÖTÖR TEKLA: MAGYAR NÉPSZOKÁSOK
DÖMÖTÖR TEKLA: NAPTÁRI ÜNNEPEK – NÉPI SZÍNJÁTSZÁS
Forrás: Dömötör Tekla: Germán, Kelta Regék és Mondák • Móra Ferenc Könyvkiadó, 1982