Holdunk sorra fedi el az útjába kerülő csillagokat

Az ősz utolsó hónapja, november nem fukarkodik az égi eseményekben: Holdunk sorra fedi el az útjába kerülő csillagokat, és ha éppen nem ezt teszi, akkor együtt áll a Jupiterrel és a Fiastyúkkal. Mindeközben a Jupiter és az Uránusz is oppozícióba kerül, de a Vénusz, a Szaturnusz és a Neptunusz is kiválóan megfigyelhető lesz, a Merkúr pedig talán elcsíphető már a hónap végén. Pont ma jönnek a déli Tauridák, azaz a halloweeni tűzgolyók, reméljük, valóban produkál majd a raj egy emlékezetes kitörést.

A Tauridák a Bika (Taurus) csillagképről kapták a nevüket, mivel az éjszakai égbolton úgy tűnik, mintha ebből a csillagképből érkeznének a meteorok, valójában azonban nem állnak kapcsolatban egymással. Ez a meteorraj két komponensből áll, amelyeknek külön csúcspontjai vannak. Az Északi Tauridák csúcspontjára november 5/6-án, míg a Déli Tauridákéra november 11/12-én lehet számítani, tehát ezeken az éjjeleken lesz a leginkább érdemes az égre pillantani. Mindkettőre jellemző a lassúság, emiatt látványosabbak is. A Tauridák közt néha igen fényes, nappali világosságot okozni képes tűzgömbök is vannak, amelyek jellemzően élénk zöld színűek.

November 6-tól már elkezdenek hullani a neves Leonidák is, e raj majd a hónap második felében éri el a maximumát, bár évről évre egyre kevesebb meteort ad, majd a szülő 55P/Tempel-Tuttle üstökös következő, 2031-es látogatása után kezd kicsit szaporodni a számuk.

Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a Hold elfedi a Vénuszt, a jelenségre a nappali égen fog sor kerülni – a műfaj kedvelőinek nagy örömére.

És persze jönnek a téli csillagképek, végre újra az Orion környékén és attól délre vadászhatjuk a ködöket és nyílthalmazokat a hosszú éjszakákon.

A Naprendszer bolygókirályának is nevezett Jupiter most pénteken került oppozícióba, azaz a Földdel való szembenállásba. A bolygó 12 éves keringése során 2023 januárjában került a legközelebb a Naphoz. Így a 12 éves keringési ciklusában tavaly szeptemberben és idén novemberben van nagy oppozícióban, vagyis ekkor a legközelebbi és legfényesebb a Jupiter.

A Jupitert nehéz eltéveszteni: az esti keleti égbolt legfényesebb égitestje (ha a Hold éppen nem látszik), egészen addig uralja az eget, amíg hajnalban felkel a Vénusz. Jelenleg a Kos csillagképben tartózkodik, majdnem a Cet határán. Nem csak az oppozíció napján nyűgöz le minket a Jupiter, ugyanis ez a fényesség idén november elejétől legalább december 6-áig tartja majd magát. A Jupiter egészen 2024. január végéig megfigyelhető lesz a delelési magasságán, ezt követően egyre hamarabb nyugszik majd, míg április elején végül el nem tűnik a Nap fényében.

A Jupiter szabad szemmel is nagyon látványosan ragyog, azonban igazán távcsőben észlelhető a különleges jelenség. Már egy kisebb kézi távcsövet felé fordítva is feltűnik körülötte négy ragyogó kis pontocska: ez a 4 legnagyobb holdja, az Io, Europa, Ganymedes és a Callisto. Nem mindig látszik a bolygó körül az összes hold, előfordul ugyanis, hogy egy vagy több égitest éppen a Jupiter előtt vagy mögött helyezkedik el. Ezek a holdak olyan fényesek, hogy ha nem lenne ott mellettük a bolygó ragyogása, szabad szemmel is láthatók lennének.

Aki keresi, november 9-én reggel találja meg a félholdat, amely közvetlenül a Vénusz alatt lóg a kora reggeli égbolton napkelte előtt. Majd 17-én keressen egy gyönyörű félholdat, amely alacsonyan ül délnyugaton, a naplementét követő szürkületben. A Hold-illúziónak köszönhetően, amely miatt a felkelő vagy lenyugvó Hold nagyobbnak tűnik, a horizont közelében alacsonyan fekvő félhold gyakran rendkívül magával ragadónak tűnik.

Majd november 20-án naplemente után nézzen dél felé, és lássa az első holdnegyedet közvetlenül a Szaturnusz alatt. A párhoz csatlakozik a fényes csillagok, Fomalhaut és Altair. Aztán november 24-én naplemente után keresse meg a közel teliholdat a Jupiter közelében keleten. Néhány távcső mindkettőt ugyanabban a látómezőben rögzíti.

Videó forrása: NASA Jet Propulsion Laboratory