Suiseki, a kő művészete (ajánló)

A miniatűrtáj-építés, a bonsai, valamint a Suiseki (szó szerinti fordításban sui-víz, seki-kő nagy általánosságban, a természetben megtalálható hegyek ábrázolása) a kelet-ázsiai világfelfogás sajátos, önálló megjelenési formája.

A ma nyíló kiállítás Komáromban, a Zichy-palota kiállítótermében (Klapka tér 9.) október 27-ig tekinthető meg.

Kialakulásukban nagy szerepet játszott a buddhista filozófia természetközelsége. Az egyszerű dolgok fölött érzett öröm, a tudás művészi megjelenítése, amelyben a látszólag mindennapos események is a művészi szépség magasságába emelkednek. Emellett a Suiseki egyfajta filozófiai út a természet szépségének megértéséhez, segít felismerni a jelenségek lényegét. A természet adta formák, színek, a természetből áradó hangulat változatossága a suiseki állandó ihletforrásai. Maga a Suiseki megalkotása folyamán a készítő átéli a megnyugvás békésségét, és a nagy becsben tartott regeneráló pihenést.

Mind régebben, mind napjaink rohanó világában a természethez való visszatérés sok, hasonló beállítottságú ember életeszményévé vált. A természettudatos megtapasztalása során ezek az emberek olyan élményeket szereznek, amelyeket versek írásával, képek festésével, bonsai nevelésével vagy suiseki készítéssel fejeznek ki. Alkotásaik mindmáig a távol-keleti kultúra egyedülállóan különleges részét képezik. A Zen-tanítás nyomán a kínai filozófia a XIV. – XV. századra kiemelkedő jelentőséget kapott, és a japán esztétikát is erőteljesen befolyásolta. E filozófiai kivetülését csodaszép japánkertek, teaszertartások, vagy suiseki formájában csodálhatjuk meg.

Egy folyamat, vagy kompozíció belső értelme néhány gondosan megválogatott eszközzel fejezhető ki. Az egyszerűség azonban nem a szellemi szegénységben vagy fantáziátlanságban gyökeredzik: sokkal inkább mély belső tartalmat hordoz. Ezért a japán művészek, például a tradicionális festők, a bonsai nevelők és suiseki művészek a sejtetés, a rejtett összefüggések kifejezésének mesterei lettek.

A legkülönfélébb tárgyakat, finom improvizációkat alkalmazó művészetek a kompozíciók olyan gazdagságát eredményezik, amelyek soha nem siklanak át banalitásba. A különböző formák, anyagok és színek kombinációjával a japán művészek hatalmas képzelő- és alkotóerőről tesznek tanúbizonyságot. Érdekes elem az üres tér bevonása a művészi alkotásokba. Ez a technika a szemlélőt automatikusan elvezeti egy olyan pontig, ahol behatolhat a dolgok felszíne alá, ezzel a szemlélő is az alkotói folyamat aktív részesévé válik. Ebben az összefüggésben jut az aszimmetria alapvető szerephez. A szimmetria ugyanis a japán felfogás szerint megzavarja az ihletet, mert ellentmondásban van a természettel, és kizárólag az ember műve.

Japánban valaha tisztelet övezett bizonyos köveket és sziklaképződményeket, a szellemek, istenek vagy a természeti erők feltételezett lakóhelyét. A buddhizmus hatására ezek a kövek, mint az állandóság, a szilárdság, és más lényegi tulajdonságok kifejezői, igen közkedveltté váltak. A buddhisták számára ezek a kövek a Shumi, a szent hegy, szimbólumai. Hitük szerint a Shumi körül forog az egész világ.

A Suiseki művészete Kínából kiindulva minden kelet-ázsiai országban elterjedt, és mind a mai napig él. Európában, az 1990-es években jött divatba, és mára elsősorban a bonsait kedvelők körében. Az elmúlt közel 600 évben a bonsai mellett jelent meg, mert mindkettő a természet mását jelenti, és kiegészítik egymást. A japán felfogás szerint, a kőnek meg kell maradnia olyannak, amilyenné a természet erői formálták. Míg a kínai mesterek a természetben található köveket feldarabolják, és válogatás után összeillesztéssel alakítanak ki perspektivikus, idealizált, miniatűrtájakat. A művészet folyamatosan formálódott, és évszázadokon keresztül ki volt téve más művészetek, kulturális és szellemi irányzatok hatásának, ami azt eredményezte, hogy rendkívül sokféle stilisztikai irányzata fejlődött ki. Ezeknek az országonként változó irányzatoknak a rendszerezése nagyon bonyolult feladat. Pl. Japánban forma-, felszín-, lelőhely- és a kő színe szerint csoportosítják a köveket. A kövek bemutatása történhet önállóan, vagy bonsai kiállításon (a követ kiegészítőként alkalmazva). A suisekit mindig valamilyen alapra helyezve mutatják be. Ez lehet lapos, lyuk nélküli tálba helyezett víz-, homok, vagy kavicságyazat, kisebb állvány, alacsony asztal, de sok esetben speciális fa alátéteket alakítanak ki egy bizonyos kő számára.

A Suiseki a természet elemeit, a művészetet és a szemlélődést ötvözi, harmonikus keveréket hozva létre, amely arra ösztönzi a szemlélőt, hogy gyönyörködjön ezen egyedi kövek szépségében.

A tájakra, hegyekre, állatokra vagy más tárgyakra emlékeztető kövek speciális állványokon vagy alapokon, például sekély, homokkal vagy vízzel töltött tálcán helyezkednek el, általában egy tekercs vagy egy kis hangsúlyos tárgy kíséretében, hogy javítsák az általános megjelenést. A Suiseki-rajongók gyakran töltenek időt a kövek tanulmányozásával és meditálásával, formájuk és mintáik felfedezésével, valamint természetes formáik ihletével.

Ne feledd, hogy látványa szemlélődésre, meditációra és a természettel való mélyebb kapcsolatra ösztönöz. A kő különböző szögekből és különböző fényviszonyok mellett történő tanulmányozásával a megfigyelők rejtett részleteket fedezhetnek fel, és elmerülhetnek e figyelemre méltó kövek miniatűr világaiban.

A suiseki nemcsak művészeti forma, a harmónia, a nyugalom érzését és a természet szépségének megbecsülését hordozza. A mindennapi élet nyüzsgése elől való menekülés egyik eszköze, a szemlélő megnyugvást talál e természeti csodák egyszerűségében és eleganciájában. (Szöveg forrása: kertlap.hu)

A videó illusztráció.

További hasonló témájú videók