Lakatos Gabriella táncművész

lakatos_gabriella-001654.jpg
Lakatos Gabriella Bartók Béla: A Csodálatos mandarin című művének előadásában a leány szerepére készül 1961-ben. (Fotó/Forrás: Kotnyek Antal/Fortepan)

Lakatos Gabriella az 1945 utáni magyar balettművészet egyik legnagyobb csillaga volt, akit semmi sem tántorított el a színpadtól: nyugdíjazása után énekes karriert épített. 

95 éve, 1927. október 18-án született egy ferencvárosi munkáscsaládban, néhány hónapos korában került Rákospalotára a nagyszüleihez. Német származású nagymamájától tanult írni és olvasni, no meg németül, ami később segítette színpadra jutását. Négyéves korától szerepelt szombat délutánonként a rádió meseműsoraiban, tagja volt Lakner bácsi híres gyerekszínházának, a színlapok „csodababaként” emlegették Lakatos Ellykét. A cirkuszban a népszerű Jancsi bohóccal kuplékat, ötévesen az Ostende kávéházban Kalmár Pállal magyar nótákat énekelt.

Hatévesen játszotta el élete első filmszerepét az Iza néniben Fedák Sári partnereként, s tízévesen vették fel az Operaház balettiskolájába, ahol Nádasi Ferenc növendéke volt.

1943-ban lett az Operaház tagja. A II. világháború után egy évadra Szegedre szerződött, de ott csak operabetétekben léphetett fel. Első kiemelkedő szerepe 1947-ben de Falla a Háromszögletű kalapjának nőalakja volt. Szólószerepei közül kiemelkedik Bartók A csodálatos mandarin nőalakjának megformálása, ezt a szerepet 1945-ben, még szelídebb stílusban, majd 1956-ban ismét eltáncolta – mindkét változat Harangozó Gyula koreográfiája –, s az utóbbi vált halhatatlanná. Az 1950-es és 1960-as években a balettrepertoár szinte valamennyi főszerepét eltáncolta.

Kimagasló technikai tudása, temperamentumos, nagy meggyőző erejű játéka, virtuóz forgástechnikája különösen modern szerepekben érvényesült.

Harangozó Gyula az ő tehetségére formált számos kiváló játékkészséget kívánó szerepet: volt Primadonna a Térzenében, Rozika a Furfangos diákokban, Sári a Keszkenőben, Swanilda a Coppéliában.

1948-tól volt az Operaház címzetes magántáncosa, a magántáncosi címet 1950-ben kapta meg, s az Opera társulatának prímabalerinája lett. Szólószerepei közül emlékezetes A csodálatos mandarin mellett Jeanette a Párizs lángjaiban, a Hattyúk tava Odette-Odiliája, Mária a Diótörőben, Zaráma A bahcsiszeráji szökőkútban, a Rómeó és Júlia, a Rosszul őrzött lány, a Giselle főszerepe éppúgy, mint egyik utolsó alakítása a Boleróban. Végigtáncolta szinte az egész világot, 1960-ban a londoni Festival Balett színpadán lépett fel, s ezzel a társulattal vendégszerepelt Barcelonában is. Vendégművészként olyan világklasszis koreográfusokkal és táncművészekkel dolgozott együtt, mint Janine Charrat, Anton Dolin vagy John Gilpin. 

1989. november 12-én halt meg Budapesten. 2007-ben, születésének nyolcvanadik évfordulóján az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) Táncarchívuma az Operaház Vörös Szalonjában emlékkiállítást rendezett, a tárlat anyaga túlnyomórészt Lakatos Gabriella hagyatékából származott. Kelenhegyi úti villájának falán 2009 óta tábla őrzi emlékét. (Szöveg: Fidelio.hu)

Fragmentumok művészetéből: