Rozsos István fájdalmas tragédiája

Rozsos István az 1957-es Éjfélkor című filmben.

100 éve született Nagyváradon Rozsos István kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színész. Szüleivel hétéves korában költöztek Szegedre. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett 1941-ben, ahol osztálytársával, a későbbi rendezővel, Horvai Istvánnal együtt önképzőköri darabokban szerepelt.

Kiskorától színész akart lenni, de aztán mindent tönkre tett a történelem. Zsidó származása miatt színésznek nem tanulhatott a II. világháború elején, de ennél nagyobb tragédia is érte. Az akkor húszéves fiút egy ukrajnai munkatáborba rendelték, ahol a megaláztatások sorát kellett átélnie. Megesett, hogy egy verőlegény azt mondta neki, akkor hagyja életben, ha a mezőről hazavezeti a 150 birkát számláló nyájat. Négykézláb, kolomppal a nyakában. Rozsos élni akart és megtette.

Aztán hazakerült. Meggyötörten, kiábrándultan. Közben viszont az imádott szüleit Szegedről elhurcolták koncentrációs táborba. Sosem kerültek elő. A fiatal színész hosszú évekig azzal áltatta magát, hogy csak elutaztak, vissza fognak térni. Aztán az ötvenes években kezébe került egy könyv a nácik szörnyűségeiről. Rozsos nagyítóval nézte át a fotókat. Így tett más, náci rémtettekkel foglalkozó könyvekkel is és mindig felsóhajtott a végén, mert nem találta a képeken a szüleit. Ez adott számára némi reményt. Ennél a könyvnél viszont másképp történt. Az egyik fotón meztelenre vetkőztetett emberek vonultak tömött sorokban. Ott, azon a felvételen felismerte az édesanyját és az édesapját. Lesoványodva mentek, a fejüket pedig lehajtották. A kép alá csupán ennyi volt írva: magyarországi deportáltak a gázkamra előtt.

Rozsos István fájdalmas tragédiájának folytatását ITT olvashatják el.

Rozsos István, a jampec – jelenetek az 1953-as Kiskrajcár című filmből:

Rozsos István az 1956-os Ünnepi vacsora című filmben:

Az 1957-es Éjfélkor című filmben:

Filmszerepeinek, színházi szerepeinek listája az életrajzában olvasható.