Rousseau életműve a modernség elgondolásának első nagyszabású kísérlete

Jean-Jacques Rousseau

310 éve született Jean-Jacques Rousseau svájci francia filozófus, író és zeneszerző.

Politikai eszméi hatást gyakoroltak a nagy francia forradalomra és az utókorra egyaránt. Radikális és forradalmi munkássága főművének, A társadalmi szerződés című műnek az egyik legismertebb sorával is jellemezhető: „Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel”.

A francia felvilágosodás egyik legnagyobb alakját magáénak vallja a filozófia, az irodalomtörténet, a pedagógia, de a teológia, a zenetudomány, a nyelvészet és a szociológia is. A társadalmi szerződésről, avagy a politika jogi elvei címen írott tanulmánya a legfontosabbak közül való, 1762-ben jelent meg s vált harminc esztendővel később a jakobinusok legfőbb művévé. Rousseau szerint a természeti állapotban csupán fizikai függetlenség létezik, a társadalomban pedig már szabadság is, ezt a szabadságot azonban éppen a szerződéssel kell megvásárolni, s így egyúttal lehetővé válik a rabságban való egyenlőség szörnyűsége is. Itt azonban már nem pusztán dekadenciát, visszafejlődést lát a társadalmi civilizációs fejlődésben, de egyúttal a radikális társadalmi újítás feltételét is. E művének mondandója már közvetlenül a nagy francia forradalom egyik legfontosabb eszmei előkészítője. Nála a hatalom alapja a közakarat, s ez természeténél fogva elidegeníthetetlen. Ludassy Mária magyarázó tanulmányai, Rousseau-t korába elhelyező, helyét filozófus kortársai között megmutató elemzései kísérik és adnak teljes képet a műről, melyet Kis János ültetett át magyarra. Kiváló, jól szerkesztett Bibliográfia vezeti tovább azt az olvasót, aki többet kíván tudni a műről, annak fogadtatásáról. Rousseau kiváló munkája minden, a filozófia iránt érdeklődő felnőtt, középiskolás és egyetemista figyelmére érdemes.

„A szentimentalizmus szót csak később találták ki, de vele kezdődik. (…) A romantika szót még későbben találták ki, de Rousseau-val kezdődik” – írja róla Hegedűs Géza a Világirodalmi arcképcsarnokban.

1749-ben pályaművet adott be a dijoni Akadémia egyik pályázati felhívása, ahol válaszolni kellett a kérdésre: „A tudományok és művészetek fejlődése rombolta avagy fejlesztette az erkölcsöket?” Az elvárt válasz az lett volna, hogy a tudományok és művészetek fejlődése finomította. Rousseau azonban az igazságot egy csomó féligazsággal keverve fejtette ki véleményét: A becsület a tudatlanság gyermeke, a tudomány és az erény tehát összeférhetetlenek. „Megjöttek a bölcsek, elmennek a jók” – idézte Senecát, szerinte a tudomány és a művészet egyenesen az emberiség bűneiből fakad. A csillagászat a babonából, az ékesszólás a hiúságból, a geometria a kapzsiságból, a fizika a kíváncsiságból, az etika a gőgből. Meglepõdött, amikor értekezésével óriási sikert aratva elnyerte a dijoni akadémia pályadíját. A „vissza a természethez” jelszót ettől kezdve társítják Rousseau nevéhez, bár szó szerint ez nem is szerepelt a pályaműben.

Fent: 2021. október 14-én hangzott el a Párbeszédek adása online, amelyben a Rousseau. Jean-Jacques bírája (Typotex Kiadó, 2021) című kötetet mutatta be Kovács Ilona irodalomtörténész, a kötet szerkesztője; és Ludassy Mária filozófus. A beszélgetést a fordító, Marsó Paula moderálja.

Kapcsolódó:

JEAN-JACQUES ROUSSEAU (1712–1778)

JEAN JACQUES ROUSSEAU VILÁGA

Jean-Jacques Rousseau 300 éve