A milliomos slágergyáros: Cole Porter

130 éve született Cole Porter amerikai musicalszerző, a dzsessztörténelem legnagyobb szerzőinek egyike. A dalszövegei – mint nálunk Romhányi versei – tele vannak kétértelműséggel és nyelvi leleményességgel.

A milliomosok világába született Cole-nak nem volt sok elképzelése a munkáról. A nála több mint tíz évvel idősebb felesége, Linda Porter vette rá, hogy minden nap a reggeli sétája után írjon egy dalt. Ezt be is tartotta, és ebéd előtt már a Ritz-ben itta a pezsgőkoktélját. Erőlködés nélkül ontotta magából a slágereket.

A szerelmes dalszövegei különösen érdekesek, szinte mindegyikben a kétely az, ami inkább előtérbe kerül, nem a meggyőződés. Itt van a What Is This Thing Called Love? rögtön példának. Mi az, amit úgy hívnak szerelem?

2019-ben Karosi Júlia kiváló előadásában csendültek fel Porter dallamai (JAZZ ITT – Júlia Karosi: Cole Porter songs 2019.10.19. Liszt Academy, Solti Hall):

Linda Porterrel való élete kirakatházasságnak tűnhetett azok számára, akik tudták, hogy Cole vállalta homoszexualitását. Linda – aki egy dúsgazdag, ám annál birtoklóbb, szexuálisan bántalmazott és zaklatott házasság után élte az elvált milliomos hölgyek életét Párizsban – találkozott Cole-lal, és első látásra egymásra találtak. Nappal és az estélyeken egymásié voltak, az éjszakák megmaradtak a vágyaiknak.

Porter a húszas évek Amerikájának legnépszerűbb dalszerzője volt. Sajátos kapcsolatban állt feleségével, aki kezdettől fogva tudta, hogy Cole a férfiakhoz vonzódik. Ám a „kicsapongásait” is hajlandó volt elnézni férjének, aki ha testileg nem is, de érzelmileg és szellemileg tökéletes társa volt. A róluk készült, egyedi hangvételű, hollywoodi sztárok és világhírű énekesek egész sorát felsorakoztató De-Lovely című romantikus életrajzi musicalben természetesen Cole Porter legnépszerűbb szerzeményei is felcsendülnek.

A Within the Quota (A kvótán belül) címet viselő balett az első világháború idején Amerikába menekülő görög, lengyel és ausztrál bevándorlók jogait korlátozó törvényt kritizálta. Most, amikor Trump hasonló állásponton van, mint az akkori kongresszus, a Princeton University Ballet aktuálisnak érezte a balett mondanivalóját. Az előadás producere, a Princeton egyetem zeneprofesszora így fogalmazott:

A választások után ránéztem a kottára, és azt gondoltam: édes Istenem, ez a balett aktuálisabb, mint valaha!

A balett ugyanazokat a kérdéseket boncolgatja, mint amik ma is a szemünk előtt hevernek. Még az emberek félelmei is megegyeznek a 20-as évek emberének érzésvilágával. Akkor is azért tartottak az amerikaiak a bevándorlóktól, mert féltek, hogy elveszik a munkájukat és hogy felhígul az amerikai kultúra” – fogalmazott.

A The New York Times szerint az 1920-ban írt balett volt az első amerikai témájú balett. A mű keletkezésének idején Porter Párizsban élt, és még viszonylag ismeretlen volt az amerikai közönség számára. A balett egy frissen Amerikába érkező bevándorló történetét meséli el, aki

tipikus amerikai karakterekkel találkozik: egy filmsztárral, cowboy-jal, egy jazzénekessel, és bizony „sötét erőkkel” is, akik a bevándorlókat ki akarják toloncolni az országból.
Az előadás koreográfusa, Julia Jensen még megtoldotta a karaktereket egy Ivanka Trumpra emlékeztető figurával, és Lady Libertyvel, a két lábon járó szabadságszoborral, akik folyton szelfiznek. Emellett aktualizálás céljából szatirikus politikai jelszavak és újságok szalagcímei is megjelennek a vetített háttéren.

A zene teljes mértékben magán hordozza Cole Porter későbbi stílusjegyeit.

Simon Morrison például a fináléban elhangzó Sweatheart of the World című dalról azt mondta: “ha még szövege is lenne és egy füstös bárban hallanánk, tisztára olyan érzést keltene, mint a Night and Day”. A zenét a londoni Penguin Café Orchestra szólaltatja meg. (Fidelio)

(Visited 51 times, 2 visits today)
%d bloggers like this: