Henri Bergson (1859–1941)

160 éve született Henri Louis Bergson Nobel-díjas francia filozófus. Eszmevilágát négy főműve: Tanulmány a tudat közvetlen adottságairól (1889), Anyag és emlékezet (1896), A teremtő fejlődés (1907) és Az erkölcs és a vallás két forrása foglalja össze, ezek a filozófus fejlődésének állomásaiként is felfoghatók.

ÉLETE • 1868–1881-ig a Condorcet Líceumban, majd az École Normale Supérieure végezte tanulmányait. Az Annales de Mathématiques 1877-ben írt pályamunkáját egész terjedelmében közölte, mintegy matematikai ismereteit díjazva ezzel. Doktori értekezését 1889-ben írta Données immédiates de la conscience címen. Az oklevél megszerzése után különböző középiskolákban tanított filozófiát. 1899-től az École Normale Supérieure, 1901-től a College de France nagyhírű, tanítványok seregét vonzó filozófiaprofesszora volt.

Tudományos munkája mellett az 1910-es években több diplomáciai küldetést teljesített; 1901-től volt az Académie des Sciences morales et politiques, 1914-től az Académie francaise tagja, az 1928-as irodalmi Nobel-díj kitüntetettje.

Filozófiáját híres könyveiben fejtette ki: Idő és szabadság (1889), Teremtő fejlődés (1907). A nevetés esztétikai oldalát bontja ki A nevetés (1900) című tanulmánya, mely a dráma- és prózairodalomra egyaránt nagy hatással volt. Pozitív metafizikát akart alkotni, amelynek egyetlen forrása a tapasztalás és az okoskodás lenne. Az élet csak egy magasabb rendű képességgel, az intuícióval fogható fel. A művész feladata, hogy az embereket szembeállítsa a mélyebb valósággal, amit az intuíció segítségével megismert – fejti ki esztétikai gondolataiban.

Bergson időelmélete, az objektív és a szubjektív idő (durée, ’tartam’) megkülönböztetése (Tartam és egyidejűség, 1922) nagy hatást gyakorolt az irodalomra (lásd például Babits költészetét). Filozófiájának – amellyel a pozitivizmust támadta – központi gondolata a tudat idejének (a tartamnak) és az értelem idejének (a térbe vetített időnek) kettőssége. Az értelem szerepét csak a cselekvésben és a tudományos kutatásban ismerte el. A szellem területén az intuíciót tekintette a megismerés eszközének.

Videó: Henri Bergson hangja

Kapcsolódó:

Szihalmi Csilla: Henri Bergson, az írók filozófusa

Henri Bergson: A nevetés

Babits MihályBergson filozófiája

____________________

Bergson filozófiája számos mű ihletője. 

Az eltűnt idő nyomában Marcel Proust francia író regényfolyama, amely hét kötetből, szerkezetét tekintve 16 egységből áll. Proust időfelfogására nagy hatással volt rokona, Henri Bergson elmélete, aki úgy vélte, az értelem csak a statikus valóságra alkalmazható, a folyamatosan áramló időt viszont csak az intuíció képes megragadni.

A Benjamin Button különös élete című film F. Scott Fitzgerald 1921-es The Curious Case of Benjamin Button című műve alapján készült, ebben is Bergson hatását látják az elemzők:

 

(Visited 23 times, 2 visits today)
%d blogger ezt szereti: