81 évesen, hosszú betegség után otthonában, családja körében hunyt el május 5-én Horgas Béla költő, író, szerkesztő – számolt be róla oldalán a Liget Műhely, melyet a költő-író a feleségével közösen alapított.

Eltűnt egy tű, egy tűfénnyel
kevesebb lett,
tűvé tettük a szobát érte,
de a lyukacsos földi térben
szobányi tű fénye sem
világított oly fényesen,
mint az az elveszett –
végül egészen besötétedett.
(Horgas Béla)

Horgas Béla költő, író, szerkesztő, publicista 1937. november 29-én született Homokszentgyörgyön. 1956-ban elektrotechnikusi oklevelet szerzett, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen tanult, ám félbehagyta tanulmányait, és az ELTE magyar szakán 1965-ben szerzett diplomáját. 1960 óta publikált szépirodalmat, verset, prózát, értekezést. 1965-ben jelent meg első verseskötete Nevetni, sírni címmel. 1965–1988 között a Gyermekünk című pedagógiai folyóirat munkatársa volt. A Liget folyóirat és Könyvek főszerkesztőjeként dolgozott. 1988-ban feleségével, Levendel Júliával együtt létrehozta a Liget Műhelyt, mely könyvkiadóként is funkcionál.

„Horgas Béla (1937) első kötete, a Nevetni, sírni verseskönyv (1965) révbeérkezésről tudósít. (…) az élmény előjelétől, minőségétől függetlenül az átélés élénksége és a kifejezés végletessége jellemzi: érzelmei egy kis szellőtől is nagy hullámokat vetnek, képzelete egy szikrától is magas lángra lobban. Szorongásos álmai vagy himnikus rajongása nem életanyagának különös voltából, hanem alkatának érzékenységéből erednek. (…) Alkati nyugtalansága továbblendíti a megnyugvás „holtpontján”: cselekvési teret (olykor ürügyet) keres, a tett morálját, az újítás, továbblépés szükségességét hirdeti. A konszolidációra egyfajta aktivizmussal: konstruktív szándékú nonkonformizmussal válaszol (Dadogás). Távolságok (1967) és Naptár (1968) című köteteiben olyan költői világkép megteremtésére tesz kísérletet, amely dolorizmus és harmóniaigény egyensúlyán, beilleszkedés és aktivizmus összehangolásán, rend és tett egyeztetésén alapul. E világképet az értekező próza nyelvén feleségével, Levendel Júliával közösen írt könyvükben, A szellem és a szerelem című József Attila-interpretációban is megfogalmazzák, amely 1970-ben lát napvilágot (kézirata 1965–1967 között készült): „Az embernek újra és újra be kell járnia az önteremtés útjait, állandó folyamatban találni meg a személyiség alakításának lehetőségét. A keresés és az épülés közben azonban súlyos konfliktusokat élhet át… megismeri a magányt és a pusztulás tudatának fájdalmát, a sikertelenségek akadályozzák személyiségének megvalósításában, reménytelenségbe kergetik.” Azt a verseszményt, amely az épülés lehetőségei és a személyiség megvalósításának akadályai, e két véglet között egyensúlyozó dinamikus valóságkép költői megfogalmazását ígéri, a szerzőpár József Attila alkotásmódjáról nyújtott értelmezéseiben körvonalazza. Horgas Béla a nagy elődben a szürrealisztikus látásmód klasszikusát becsüli. Példája azt bizonyítja számára, hogy időszerű a primitív kultúrák mágikus szuggesztivitásának újjáélesztése. Képalkotása hitelesíti szemében a távoli valóságelemek összeszikráztatásával létrehívott képzetkapcsolatok jogosultságát. A korszak versei groteszk, nyitott esztétikai struktúrák teremtésére bátorítják. Mindazonáltal elhatárolódik a tiszta szürrealizmus automatikus írásmódjától; a mágikus költészeti örökség rendeltetését korszerű tudattartalmak hordozásában jelöli meg; a szabad asszociációk határtalanságával szemben tiszteletben tartja a szellem, a képzelet határait; s elutasítja az abszurdot, amelyben szerinte a groteszk már létstruktúraként jelenik meg. Negyedik verseskönyve, a Sétalovaglás (1969) összefoglalja az első három kötet eredményeit. A korábbi években körvonalazódott, megszenvedett harmóniára törekvő világképét a Homokfelhő-ciklus műveltségélményen alapuló verseiben fogalmazza meg legkiérleltebb formában (…) A Sétalovaglás azonban nem csak összegzés. Továbblépés is egyben. A korábban keresett és versről versre kivívott egyensúly felborul. Rezignáció, keserűség, szorongás, a kiszolgáltatottság, az undor érzése kap hangot, öltözik képekbe a könyv darabjainak többségében. E változás természetéről, társadalmi-történelmi motívumairól legközvetlenebbül A ló és a lovas ciklus prózaversei (A dögök, A repülő csészealjak, Barangolás a Gyönyörök Kertjében) és A tizenegyedik csapás című, az ószövetségi történetet parafrazeáló és továbbgondoló nagyobb kompozíciója vallanak. Horgas Béla könyvében levonja a világképi változás poétikai konzekvenciáit is. Azzal arányosan, ahogy az egyensúlyteremtés ember és világ, tett és rend között illuzórikusnak bizonyul számára, versei egyik típusában szinte minden ponton egyre inkább áthágja a József Attilára hivatkozva korábban maga elé állított korlátokat. (…) A Sétalovaglás tehát Horgas Bélát pályája derekára érkező, korábbi eredményeit magasabb szinten megismétlő, de egyben továbblépő és több irányban kísérletező költőnek mutatja.” (Parancs János)

Címkeragasztás (1976) és Mammutfogak (1980) címmel verseit és elbeszéléseit adta közre. Irodalomtörténeti, esszéírói munkásságából kiemelkedik József Attila világképéről írt könyve (A szellem és a szerelem, 1970) és műelemzés-kötete (Nyomolvasás, 1978). Csokonai Vitéz Mihályról kismonográfiát írt (1988). Mások mellett a Liget és a Jelenkor oldalán, illetve saját oldalán olvashatóak művei.

1985-ben Ifjúsági díjat nyert, 1989-ben Gyermekekért díjat. Házastársa Levendel Júlia (1944-), gyermekei Horgas Péter (1963), Horgas Eszter (1965), Horgas Ádám (1969), Horgas Judit (1974).

Temetéséről később intézkednek.

Forrás: Liget Műhely

____________________

Horgas Béla: Téli álom

Szereplők: Pogácsa: Varga Máté • Mab királynő: Szemerédi Bernadett, Ács Dominika • Szobalány: Kun Beáta • Álmodó: Kálmánczhelyi Gábor • Mesélő: Bódis Dániel • GlobART Társulat

A GlobART összművészeti társulat Horgas Béla verseit játszva, a képeit vetítve építjük fel az estet. „Célunk, hogy a legszínesebben, a legváltozatosabban mutassuk be a szerző gondolatait, a miénkkel kiegészítve. A színészek és zenészek egymással kommunikálnak a maguk eszközén, és egybeolvadnak a vetített képekkel. Egyedi összművészeti produkcióval kívánjuk meglepni a nézőinket.”

Fellépők: Ábel Andrea, fuvola • Bódis Dániel • Horgas Rebeka • Kálmánczhelyi Gábor • Kun Beáta • Pál Julianna, ének • Szuromi Bernadett • Varga Máté, gitár • Rendezőasszisztens: Szőnyi Franciska, Pivarnyik Anikó • Rendező: Somogyi Anna

____________________

Horgas Béla Csúsztatás című versét Galkó Bence mondja el.

______________________

Kapcsolódó:

Horgas Béla – VÁLASZ LEZSÁK SÁNDORNAK