135 éve született Jaroslav Hašek

Jaroslav Hašek 1883. április 30-án született Prágában. Ha a számára adatott negyven év alatt nem írja meg Švejk kalandjait, talán még cseh hazájában is alig-alig tudnának róla. De megírta, illetve meg sem írta egészen, mások folytatták, mások utánozták, de mégis ő lett a cseh irodalom világszerte legismertebb írója. Teremtménye, Švejk, a derék katona az egész cseh irodalom leghíresebb alakja. Ő maga pedig züllötten és világnézetek közt ingadozva a kisember halhatatlan ábrázolója.

Apja afféle félértelmiségi volt. Előbb tanítónak indult, de segédtanítóságnál magasabbra nem emelkedett. Majd banktisztviselő lett, itt is szerény jövedelmű irodakuli. Szerette volna, ha korán értelmesnek mutatkozó fia művelt, remélhetőleg jól kereső, igazi tanult ember lesz. Reálgimnáziumba is adta. De fiatalon meghalt, a fiú nem is végezhette el a középiskolákat. Keresnie kellett. Kkönnyen megtanult mindent, amit tanítottak neki, és amit csak olvasott. Ugyanúgy izgatta a klasszikus irodalom, mint a füzetes ponyva meg a tiltott erotikus, pontosabban pornográf érdekességek. Volt házaló ócskaruha-kereskedő, egy ideig apja példájára banktisztviselőséggel próbálkozott. Onnét azonban hamar elbocsátották, mert gyakran igazolatlanul és indokolatlanul elmaradt. Volt kutyakereskedő is, de már írással is próbálkozott.

Švejk, a derék katona Jozef Lada rajzán
Švejk, a derék katona Jozef Lada rajzán

Apró humoros írásait a legkülönbözőbb szellemű újságok is közölték, de belső munkatársnak, igazi újságírónak sehol se fogadták be. Közben azonban kereskedelmi iskolában próbált szerezni valamiféle végzettséget. Már-már tudomásul is vették, hogy elfogadható humorista, de sehol sem volt maradása. Hamar kialakult benne az a meggyőződés, hogy az újságírás ugyanolyan csalás és hazugság, mint a kereskedelmi élet, a politika, a világnézet vagy a vallás. Cikkeket adott mind a konzervatív, klerikális lapoknak, mind a szociáldemokratáknak, az anarchistáknak. Bejárta csaknem az egész Osztrák–Magyar Monarchiát. Sehol sem érezte jól magát. Az osztrákokat éppúgy nem szerette, mint a magyarokat, az urakat ugyanúgy megvetette, mint a módos polgárokat. Vissza-visszatért szülővárosába, Prágába, amelynek színes forgatagában, szépséges műemlékei között viszonylag jól érezte magát, de mindenütt a társadalom peremén, züllötten élt és figyelte a világot. A kocsmatöltelékek, a nincstelenek, a munkakerülő szerencsevadászok és általában a reménytelen kisemberek közt találta azokat a furcsábbnál furcsább alakokat, akikről végül múlhatatlan regényhőseit mintázta.

És szüntelenül váltogatta a szeretőit. A gondok közt gyötrődő szegényebb polgárasszonyok is szívesen fogadták kellemes-szellemes szavait, és a tőle kapható kalandos kiruccanásokat az egyhangúságból a szerelmi szenzációk körébe, akárcsak az utcák és kocsmák leányai, akik társadalmi felemelkedést éreztek a meghökkentően okos fiatalember ágyában. Életének java része szeszes italok mámorában, kültelki nászágyakban telt. Igazi züllött alak volt, de a társadalom mélyén emelkedést jelentett sokak számára a hozzájuk képest igen művelt újságíró barátsága. Az újságírók körében viszont megvetett, züllött alaknak számított. Igen sok humoros írása jelent meg, mégsem került be az elismert irodalomba. Halála után a már világhíres regényírónak szétszórt írásait összegyűjtötték a különböző szemléletű és pártállású lapokból. Számos kötetet töltöttek meg hátrahagyott írásai, s a halott és immár klasszikus író az egész cseh irodalom legnagyobb humoristái közé emelkedett. 

31 éves volt, amikor 1914-ben a történelemre rázuhant a háború. A csehek lakta két tartomány – Csehország és Morvaország – az osztrák állam része volt, az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozott. A csehek megalázottaknak, leigázottaknak tudták magukat. A nagy ellenségtől a cári Oroszországtól, a szláv testvérektől remélték felszabadulásukat. De az osztrák–magyar közös hadseregben kellett szolgálniuk és harcolniok az oroszok ellen. Hamar kialakult a cseh ifjúság nagy összeesküvése. Ahol a tűzvonalban szembekerültek egy akár kisebb orosz alakulattal, eldobták puskáikat, felemelték málháikat és átvonultak szeretettel fogadott hadifoglyoknak. Hamarosan ezekből lett a „cseh légió”, mint az antant cseh szövetséges csapata. A nyugaton élő cseh emigráció Masaryk professzor vezetésével kormányt is alakíthatott, ez és a képzett hadsereg volt azután az alapja a háború végeztével megteremtett Csehszlovák Köztársaságnak.

– Azelőtt a császár őfelségének a képe lógott azon a falon – szólalt meg egy idő múlva –, éppen ott, ahol most a tükör lóg.

– Az, jól tetszik emlékezni – felelte Palivec úr –, ott lógott, és leszarták a legyek, hát felraktam a padlásra. Mit tudom én, valaki még tehet rá egy megjegyzést, és csak kellemetlenségem lenne belőle. Kell ez nekem?

Hašek előbb osztrák közlegény volt, majd ő is azonnal átállt, és hol a légió tagja volt, hol átállt az orosz hadseregbe. Amikor 1917-ben a cári rend összeomlott és előbb a polgári februári majd a proletár októberi forradalom előkészítette a hamarosan megalakuló Szovjetuniót, lelkesen és kalandosan vett részt a forradalmi tevékenységekben. Egymás után, néha egyszerre volt különböző pártok tagja. Volt ő bolsevik, mensevik, anarchista. Egyik eszmevilágban se hitt, de kipróbált minden lehetőséget. Így érkezett haza a megvalósult Csehországba, Prágába, amely immár a Csehszlovák Köztársaság fővárosa lett. És már megtalálta a nagy témát, amely nem utolsósorban saját váltakozó életformájának a paródiája volt. Megalkotta a halhatatlan figurát: Svejket, a cseh kispolgárt-aki egykor civilben kutyakereskedő volt – mint alkotója egy ideig -, és aki a kényszerű katonai szolgálatban a magát hülyének tettető bölcs szerepét játszotta.

Ez a figura – az álhülye – tulajdonképpen ősi irodalmi alak volt. Az ókori latin komédiák Maccója, aki magát tökkelütöttnek tetteti és kifigurázza a józan ostobákat, már előképe volt ennek az örök vígjátéki figurának, akinek egyik utódja nálunk Vadnai László kabaréfigurája, Hacsek, aki nevetségessé teszi Sajót, az álokost. Ennek a már szinte nélkülözhetetlen komikus alaknak legnagyszerűbb, igazán halhatatlan változata lett Svejk, a „derék katona”, aki a világháborúban rejtett bölcsességével kigúnyolja a hadsereg és az egész közép-európai társadalom fontoskodó, nagyképű alakjait.

Előbb négy terjedelmes novellában mutatta be Svejket. Ezek könyvalakban is megjelentek és az eddig úgyszólván ismeretlen humoristát országos hírű íróvá tették. Most már tisztességes szinten élhetett írásból, tehát hozzáfoghatott, hogy regényt írjon Svejk kalandjaiból. – Előbb azonban túl kellett esnie az élet kellemetlen kalandján. Élete folyamán többször is kötött törvényes házasságot Oroszországban is, Csehországban is. Nem egyszer elfelejtett elválni az előző feleségétől, úgy házasodott újra. Amikor egy prágai házassága után kiderült, hogy nem vált el Oroszországban hagyott feleségétől, akkor bigámia címen büntetőper vádlottja lett. Jó ideig tartott, amíg a hatóságok érvénytelennek tekintették a forradalom alatt kötött oroszországi házasságát. De figyelték, hogy ezentúl úgy köt-e újabb házasságot, hogy az előző feleségtől törvényesen elválik.

A regény nyolcszáz oldala kimeríthetetlenül komikus helyzetek sorát kínálja. Szegeden a Kisszínház húsz esztendeje már fölmutatta egyszer ezt a lehetőséget. Nem valamiféle fölújítás születik mégsem: a fúvószenekarral fölszerelt kocsmánk örök. Ahogy Katz tisztelendő úr, Lukaš főhadnagy és a Nő is az. Vonaton és lövészárokban, sorozásokon és kutyasétáltatás közben a kérdés mégis ugyanaz: Mit ér az ember, ha bájosan hülye, de mégis katona. Jaroslav Hašek (1883–1923) cseh író, újságíró. Nézeteiért többször bebörtönözték. Részt vett az első világháborúban. Legismertebb regénye a Švejk, a derék katona. Több mint hatvan nyelvre lefordították. A Szegedi Nemzeti Színház adaptációja Réz Ádám fordítása alapján készült. (Bemutató: 2014. november 21.)

_______________________

A büntetőjogi izgalmak után azonban megírhatta a Švejk-regény első változatát. Óriási a siker. Josef Lada, a híres karikaturista megrajzolta és múlhatatlan figurává tette Svejk képét. Máig is ez a torzkép maga Švejk, a derék közlegény.

Hašek jól érezte, hogy még mindig nem kész a figurában rejlő nagyregény. El is kezdte, nagyjából meg is írta, de züllöttség rongálta szervezete nem bírta sokáig. Nem volt egészen 40 éves, amikor meghalt. A regény laza befejezését egy Vanek nevű íróbarátja csapta össze. Mire azonban ez megjelent, Hašek már világhírű volt, a cseh irodalom legnagyobb humoristája, illetve szatírikusa. Műve az egész világháborúnak és benne az osztrák–magyar hadseregnek múlhatatlan torzképe.

Többen is folytatták, többen dramatizálták, Bertold Brecht egy kései folytatást írt „Švejk a második világháborúban” címmel. Számos olvasó jobban ismeri Švejket, mint megteremtőjét, Jaroslav Hašek cseh regényírót. De a cseh irodalom ma is mindenekelőtt általa van jelen a világirodalomban.

 

 

További hasonló témájú videók