Aki határozatlanságban hagyta a fizikát

Nobel-díjasok egymás között. A kép bal szélén Werner Heisenberg német, jobbra pedig Wigner Jenő magyar atomfizikus, az 1920-as évek végén. Heisenberg Hitler szolgálatába állt, Wigner jenő pedig az amerikai atomprogramban vett részt Forrás: BundesarchivWerner Heisenberg 90 évvel ezelőtt, 1927. február 23-án írta le a kvantummechanika egyik sarokkövét alkotó Heisenberg-féle határozatlansági reláció részleteit Wolfgang Paulinak szóló levelében. 1932-ben Fizikai Nobel-díjat kapott.

A Heisenberg-féle határozatlansági reláció (németesen: összefüggés, angolosan: elv) a kvantummechanika egyik alapelve, amely azt állítja, hogy nem tudjuk egy részecske bizonyos megfigyelhető változóit egyszerre tetszőleges pontossággal megmérni azonos pillanatban, még elvileg sem; például nem mérhető meg egyszerre pontosan egy részecske térbeli helye és impulzusa. 

 

Vegyük példa gyanánt egy objektumnak a pozícióját és impulzusát, mint megfigyelendő tulajdonságpárt. Minél pontosabb képet szeretnénk alkotni az adott objektum impulzusáról, annál kevésbé vagyunk képesek ezzel egy időben meghatározni az objektum pozícióját is. Ebben az esetben valójában azért nem tudjuk pontosan meghatározni az objektum pozícióját, mert maga a pozíció, mint tulajdonság nem rendelkezik pontos értékkel.

Ha a mindennapi életben igyekeznénk ezt a jelenséget ábrázolni, akkor az a következőképpen festene: Egy labdát minden egyes alkalommal akkora erővel gurítanánk föl egy dombra, hogy az minden esetben vissza is guruljon. Ha a labdát egy bizonyos határt meghaladó erővel gurítanánk föl a dombra, akkor képes lenne fölgurulni a domb tetejéig, és onnét legurulni a túloldalon. Ha ügyelnénk arra, hogy minden esetben ennél kisebb erővel gurítsuk a labdát, akkor a klasszikus fizika törvényei szerint sohasem történhetne meg, hogy a labda keresztülgurul dombon. Ha viszont a kvantummechanikai jelenségek a makro környezetben is ugyanolyan látványosan nyilvánulhatnának meg, mint a részecskék szintjén, akkor a labda az x-edik elgurítást követően fölgurulna a dombnak majdnem a tetejére, majd ott eltűnne, és a domb túlsó végén bukkanna föl ismét, majd legurulna a domb túloldalán. Ez csak akkor lenne lehetséges, ha a labda pozíciója nem rendelkezne egzakt értékkel, hanem bizonyos valószínűségekkel egy időben több helyen is létezhetne, azaz ha a pozíciója a valóságban is határozatlan volna…

___________
BŐVEBBEN a korszak fizikusairól: Ozogány Ernő: A nőcsábász zseni

BENCZE GYULA: Valóban megoldódott a koppenhágai rejtély?

Mégis létezett a náci atombomba?

____________
(Források: Fizikai kislexikon; Világlex, Fizipedia)

___________
Fotó:
 Nobel-díjasok egymás között. A kép bal szélén Werner Heisenberg német, jobbra pedig Wigner Jenő magyar atomfizikus, az 1920-as évek végén. Heisenberg Hitler szolgálatába állt, Wigner Jenő pedig az amerikai atomprogramban vett részt. Forrás: Bundesarchiv