80 éve született Lázár Ervin

Lázár ErvinLázár Ervin (1936–2006), A négyszögletű kerek erdő, a Gyere haza Mikkamakka! és A hétfejű tündér című nagysikerű mesék szerzője nemcsak a gyerekek kedvence, de a már kicsit idősebb korosztály kedvelt írója is.

A sok közül most az alábbi Lázár Ervin-mesével emlékezünk meg róla. A battyáni Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolából érkezett a 2014-es országos döntőre Rimaszombatba Brezo Ferenc, aki akkor az I. kategória prózamondói között versenyzett. Lázár Ervin: Fába szorult hernyó című írásával lépett a zsűri elé. Felkészítője Mgr. Pollák Éva volt.

 

Az író, elbeszélő, meseíró, 1936. május 5-én született Budapesten. Ám gyermekéveit mégsem a fővárosban töltötte, hanem Illyés Gyula szülőhelyének szomszédságában, Rácegrespusztán, ahol édesapja uradalmi intéző volt. Ez máig nagy hatást gyakorolt rá, az ottani élet, a szokások beépültek élmény-, s ezáltal mesevilágába is. A Tolna megyei település lakosainak többsége ugyanis nem volt éppen jómódúnak nevezhető, így a környéken az egyedüli szórakozást a közösségi élet, mesélés és a tánc jelentette.

Lázár Ervin nyolcéves koráig mint intézőgyerek viszonylagos jómódban élt, de a felszabadulás után családjának helyzete is megváltozott. Az 1945-ös földosztásnál nekik nem járt föld, így szinte ők lettek a legszegényebbek. Hat ével később még házukból is kidobták őket, mert az állami gazdaság igényt tartott az intézőlakásra. Tanulmányait a környező falvakban végezte, majd szülei a szekszárdi Garay János Gimnáziumba íratták be. Mikor azt elvégezte, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán volt újságíró szakos hallgató, s akkor már a fővárosban, az Eötvös-kollégiumban lakott. 1957-ben – akkor már „megfertőzve” az irodalom szeretetével – azonban Pécsre költözött, és a pécsi irodalmi körök bohém világába vetette magát. Akkoriban jelent meg első novellája is (1958), mit a Jelenkor közölt.

Az egyetemi évek alatt már újságírói pályafutását is elkezdte, 1959-ben az Esti Pécsi Napló munkatársa lett. Főként riportokat szeretett írni, és a tollat fegyveréül választva (és használva is) lelkesen próbált harcolni az igazságtalanságok ellen. De a politikai helyzet nem tette lehetővé a visszásságok feltárását. Időközben átiratkozott a magyar szakra, majd a nappali tagozatról levelezőre váltott, úgy is fejezte be az egyetemet. 1961-ben diplomázott, magyar szakos tanárként.

1964–1965 között a Dunántúli Napló és a Tüskés Tibor szerkesztette Jelenkor munkatársa volt, majd mikor 1965-ben újra a fővárosba költözött, az Élet és Irodalomnál helyezkedett el. Első kötete, A kisfiú meg az oroszlánok című meseregénye 1964-ben került az üzletekbe. Az érdekesség az, hogy Réber László illusztrálta a könyvet, ki ekkor Lázár Ervin mellé szegődött, s azóta is állandó munkatársának számít. A kisfiú meg az oroszlánokból 1979-ben Feleki Kamill és Dajka Margit főszereplésével készült mesejáték.

Mivel Lázár Ervin jellegzetes hangú, nyelvi játékkal, humorral és szeretettel teli, filmszerű stílusú írásokat enged ki kezei közül, gyakran készítenek műveiből rádiós, színpadi és filmes feldolgozást. Szintén megfilmesítették az 1981-ben megjelent Szegény Dzsoni és Árnika című könyvét. Máig legnépszerűbb könyve A hétfejű tündér 1973-ban jelent meg, s azóta már nyolc kiadást is megélt. A meseregényből 1976-ban Kőváry Katalin színpadi adaptációt készített.

Mivel meséi igen nagy népszerűségre tettek szert, őt is főként meseíróként emlegetik. Azt már csak kevesen tudják, hogy Lázár Ervin pályája kezdetétől írt felnőtteknek szóló elbeszéléseket is. 1966-ban jelent meg első elbeszéléskötete, a Csonkacsütörtök. 1969-ben az Egy lapát szén Nellikének, 1973-ban pedig a Buddha szomorú című elbeszéléskötete látott napvilágot. Azonban abszurd, groteszk hangvételű novellái is meseszerűek, sok írásáról nem is dönthető el egyértelműen, hogy mese vagy novella, leginkább mesenovellának nevezhetőek. Ezek az írások főként az emberi kapcsolatok konfliktusaival, a modern életforma keltette feszültségekkel foglalkoznak.

Lázár Ervin regényt is írt: 1971-ben jelent meg A fehér tigris címen. Sikerei hatására 1971-ben szabadúszó író lett. Családjával 1971–1980 között Pécelen élt. Felesége Vathy Zsuzsa. Gyermekei megszületése új ihletet jelentett számára, ettől kezdve elementáris erővel törtek elő saját gyerekkorának emlékei. Figyelve nyelvvel való ismerkedésüket, saját maga is más kapcsolatba került anyanyelvével. Rengeteg ötletet merített lányától és fiától, az 1979-ben megjelent Berzsián és Dideki című meseregénye mindkét címszereplőjének neve Fruzsina lányától származik.

Meseregényéért 1982-ben Andersen-diplomával tüntették ki. A Négyszögletű Kerek Erdő (1985) és a Bab Berci kalandjai (1989) című köteteit az Év Könyvének választották. A nyolcvanas években több hangjátékot is írt a Magyar Rádió számára, melyek 1990-ben Franka Cirkusz címen kötetben is megjelentek. 1992-93-ban az Állami Bábszínház dramaturgja volt. Nagy sikert aratott A legkisebb boszorkány és az Árgyélus királyfi című bábjátékaival.

A rendszerváltás idején tagja volt az Új Idők szerkesztőbizottságának, részt vett a Magyar Fórum megalapításában, majd dolgozott a Magyar Naplónál, a Pesti Hírlapnál és a Magyar Nemzetnél is. 1992-től 1996-ig a Hitel munkatársa volt.

1994-ben Hét szeretőm, 1997-ben Kisangyal címen jelentetett meg válogatást korábbi elbeszéléseiből. 1996-ban új elbeszélésekkel jelentkezett. A Csillagmajor című elbeszéléskötetében szülőföldjének, az azóta eltűnt Alsó-Rácegrespusztának állít emléket. A kötet tizenöt novellájában mesés, csodás elemek keverednek a szülőföld (a kötet novelláiban Rácpácegres) pontos, valósághű megelevenítésével. A kötet 1996-ban elnyerte az Év Könyve díjat. 1998-ban jelent meg a Hapci király című mesekötete. (Sulinet.hu)

 

 

 

 

 

További hasonló témájú videók