A tibeti felkelés napja

2016. március 10. csütörtök

57 éve e napon tört ki a Kína-ellenes tibeti felkelés. A lázadók csak március 28-ig tarthatták magukat a túlerővel szemben: 86 ezer ember meghalt, Peking feloszlatta a tibeti kormányt, a dalai láma helyére Kína-barát riválisát, a pancsen lámát állították.

A helyi lakosság körében mitikus történetek élnek a tibeti nép eredetét tekintve. E történetek szerint, három bodhiszattva – Mandzsusrí, Avalókitésvara és Vadzsrapáni – szállt le a Földre, és eldöntötték, hogy az addig ember által lakatlan területet benépesítik. Az egyik isten, Avalókitésvara (aki Tibet védőszentje is) hím majommá változott, majd ezt követően feleségül vett egy hegyi démont, akitől hat gyereke született: három fiú és három lány. E hat gyermektől származik Tibet népe.

Bár Tibetben egykor elég sajátos feudális-teokrata világ uralkodott, a mítosza és kultúrája iránti érdeklődés tovább él, és kitermelte a világ egyik legtoleránsabb egyházi vezetőjét is a mai dalai láma személyében.

2008-ban ezen a napon zavargások törtek ki Tibetben, amelyet a kínai hatóságok elfojtottak, majd „népi háborút” hirdettek „a dalai láma zsoldjában álló szakadárok” ellen. A dalai láma szerint a tibetieket „másodosztályú állampolgárokként” kezelik a kínai autonóm tartományban, és a kínai hatóságok olyan „terrorrendszert” tartanak fent ott, amely csakis az erőszakra támaszkodva akar egyfajta színlelt békét teremteni.

Meghalt a múlt pénteken az az Indiában élő tibeti fiatal, aki hétfőn gyújtotta fel magát a szülőföldjén megvalósult kínai uralom elleni tiltakozásul.

https://youtu.be/Y6QTdvbu0uI

A Hét év Tibetben izgalmas kalandfilm, megtörtént eseményeket dolgoz fel. A világ legnyugodtabb országa zord és mégis fenséges vidéken terül el. Jelenleg csak a hívők szívében él. Tibet önállóságának utolsó éveit tárja elénk a film, amely egy európai ember szemszögéből mutatja be a legendás tájat. 1939-ben, a második világháború előestéjén Heinrich Harrer, a híres osztrák hegymászó elindult, hogy megmássza a Himalája egyik legmagasabb csúcsát, a Nanga Parbatot. A világégés szele utoléri őt és társát, Petert is. Akkor még nem sejtették, hogy egy titokzatos világba csöppennek majd. Útjuk a siker magasából egy angol hadifogolytáborba vezet. Kalandos úton érnek Lhászába, Tibet szent fővárosába, ahol egyedüli idegenekként befogadják őket. A tizennégy éves dalai láma élénk érdeklődést mutat Heinrich iránt. Mivel addig nemigen fordult meg ezen a földön idegen, felkérik az osztrák hegymászót, hogy legyen a láma tanára: tanítsa angolra, földrajzra és a nyugati világ szokásaira. Az önző és arrogáns Heinrich élete is megváltozik a találkozástól…

https://youtu.be/yg_FE77JudU

Nem mindenki örült annak, hogy Brad Pitt 1997-ben eljátszotta a Hét év Tibetben főszerepét. Az akkori hatóságok kifejezetten megorroltak rá és majd húsz évig be se tehette a lábát Kínába. A film egy igaz történetet mutat be Heinrich Harrer életéről.

Tibet: teokratikus államból kínai provincia

Tibet a Föld legnagyobb kiterjedésű, 4900 méter átlagmagasságú magasföldje, „a világ teteje”. Délről a Himalája nyolcezer méteres, északról a Kunlun hétezer méter magas hegyei határolják. A Kínai Népköztársasághoz tartozó autonóm terület fővárosa Lhasza, 1,22 millió négyzetkilométernyi területén 2,4 millióan élnek.
Az elzárt magasföldön sajátos civilizáció alakult ki, indiai térítők az V. századtól elterjesztették a buddhizmust. A VII. század elején Szongcen Gampo egységes, Kínával és Indiával egyenrangú királyságot hozott létre, amely a XI. században belviszályok miatt széthullott. Tibet előbb kínai, majd mongol uralom alá került, de a függőség a mongol birodalom szétesésével megszűnt.
1642-ben az ötödik dalai láma (mongol segítséggel) megszerezte a politikai hatalmat is, s ezzel létrejött az egységes teokratikus állam. A Kínában uralkodó mandzsu dinasztia 1724-ben szerzett protektorátust Tibet felett, majd 1791-92 közt elfoglalta azt. A brit és orosz terjeszkedés miatt (az angolok 1903-ban kereskedelmi szerződést kényszerítettek ki) Peking 1904-ben Tibetet Kína részének nyilvánította. Az 1911-es kínai forradalom után Tibet deklarálta függetlenségét. A második világháború idején a kínai Kuomintang japán-ellenes harca fejében elérte, hogy a britek elismerjék Kína hatalmi előjogait Tibetre, ha az autonómiát kap.
Az igényt az 1949-ben kikiáltott Kínai Népköztársaság is fenntartotta: a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg 1950-ben elözönlötte Tibetet, s a 8000 fős helyi hadsereg nem volt képes ellenállásra. A frissen trónra lépett, alig 15 éves dalai láma, Tendzin Gyaco segítséget keresve megbízottakat küldött Kínába, Amerikába, Nagy-Britanniába, de eredmény nélkül.
1951. május 23-án egy, a dalai láma felhatalmazásával nem rendelkező tibeti küldöttséggel Pekingben 17 pontos dokumentumot írattak alá, amely kimondta: „A tibeti nép visszatér az anyaország, a Kínai Népköztársaság nagy családjának kebelére.” A dekrétum egyoldalúan szabályozta a két ország viszonyát, így a tibetiek később kényszerre hivatkozva megtagadták. A megállapodás kimondta, hogy a fennálló rendhez Kína nem nyúl: Tibet belső autonómiát kapott, a dalai és a pancsen lámát a helyükön hagyták, sőt 1954-ben a dalai láma Pekingbe látogathatott.
Peking ugyanakkor a középkorra emlékeztető Tibetben azonnal hozzákezdett utak építéséhez, a területet igyekeztek kínai városokhoz kötni, Kham és Amdo keleti tartományokat elszakították és kínai tartományokba tagolták be, kínai iskolák nyíltak, egyre több katonai helyőrség létesült.
Az ellenállás 1959. március 10-én felkelést robbantott ki a kínai és kommunista uralom ellen. A túlerő gyorsan leverte a felkelést, a harcok során 200 ezer ember halt meg, több tízezren a megtorlások során kerültek börtönbe, nyolcvanezren emigráltak. Maga a dalai láma ágyából kiugorva, álruhában, kínai üldözőkkel a sarkában menekült Indiába, bevetetlen fekhelyét még évtizedek múlva is mutogatták.
Tibetbe 180 ezres kínai hadsereg települt, 1963 és 1971 között egyetlen külföldit sem engedtek be, a vallásgyakorlást megtiltották, a kulturális forradalom alatt a 6000 templom és kolostor közül csak 26 maradt épen, a felbecsülhetetlen értékű könyvtárak nagy részét felégették.
A dalai láma megbízottai csak 1979-ben látogathattak Tibetbe, de az 1989-es Tienanmen téri dráma után Tibet körül újra leereszkedett a vasfüggöny.
Ebben az évben a Nobel-békedíjat a kínai hatalommal való szembenállásáért, a tibeti autonómiáért vívott küzdelme elismeréseként a dalai láma kapta. A pekingi vezetés továbbra sem akar hallani Tibet tényleges autonómiájáról, nacionalista szeparatizmusnak bélyegzi a nyelv- és vallásgyakorlás követelését, még a dalai láma képének birtoklása is bebörtönzést jelent.
A kínai hatóságok hatalmas összegeket fektettek be a tibeti infrastruktúra fejlesztésébe, két éve készült el a világ legmagasabb vasútvonala, amely turisták millióit viszi az addig világtól elzárt magasföldre. A tibetiek azonban úgy vélik, másodosztályú állampolgárként kezelik őket, a kínai bevándorlók letelepedése és a fellendülő turizmus veszélyezteti kultúrájukat, miközben munka és bérezés terén is hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve.
A színfalak mögött tárgyalások folynak a kínai hatóságok képviselői és a 80 éves dalai láma között, aki a függetlenségről már lemondott, csak az autonómia megadását sürgeti.

A Himalája magas hegycsúcsai között tárult fel Tibet elveszett történelmének egy titokzatos részlete, amely bepillantást enged számunkra annak az emberi gondolkodásmódnak a titkaiba, amely mindennapi életünkre is hatással van. 4000 méteres magasságban bukkantak rá egy tibeti férfira, akinek teste olyan pózban volt, mintha meditált volna. Tökéletesen konzerválódva, egyik még megmaradt szemével bámul az örökkévalóságba. A hatóságok semmit sem tudnak róla, de a helyiek istenként tisztelik. Ki volt ő, és hogyan maradt meg a teste mind a mai napig? Létezése titok, és most ezt a titkot szeretné megfejteni Victor Mair, a világ egyik legjobb múmiaszakértője és a legmodernebb orvosi eszközökkel felszerelkezett tudósokból álló csapata.