M. Csepécz Szilvia (1965–2011)

Madách-díjat kapott 2002-ben Magház című verseskötetéért M. Csepécz Szlivia. A laudációt Haraszti Mária mondta a Szlovák Írószövetség klubjában.M. Csepécz Szilvia Érsekújvárban született, Párkányban élt és alkotott. Író, költő, szerkesztő-riporter, könyvtárvezető volt. Négy éve nincsen velünk.

Fülek, 2012. február 26.

M. Csepécz Szilviára emlékeztek meg egy verssel a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Verseny díjkiosztó gáláján. Az ajtón túl című versét Gál Laura adta elő 2012. május 4-én Rimaszombatban.

Szászi Zoltán nekrológja

• • • – – – • • •

Z. Németh István

Szilvia üzen

Hogy én alszom?
Most vagyok éber.

Se tél, se köd, se hó
nincs itt, ahol lakom,
hatalmas fehér macska
őrzi ablakom.

A régi ismerősök képe
úgy ül ki ujjbegyemre,
mint szelíd galamb
málló templomtetőre.
Hogy alszom? Sose voltam éberebb.
Hiányzom? Bánatodból ideát
drága kelmét szőttem.

A pokolba induló hajókat
mind lekéstem, sose félts.
Értem gyújtott mécsekből lett
fénylakásom.

Itt angyalok ülnek a toll hegyén,
s nem hangolódik el a zongora.
Végighúzom ujjam
a könyvespolc szélén,
s élvezem, hogy hozzám többé
korom és por nem tapad.
Ilyenkor rátok gondolok,
alvókra.

Egy kósza érzés
még mindig megbizseregtet:
tél jön el újra, s a lángtollú fák
kialusznak sorban.
De szívem a szívetekig ellát.

(Forrás: FB, 2015. december 4.)

Az archív fotón a Madách-díjat veszi át a pozsonyi Íróklubban „Magház” című kötetéért; a laudációt Haraszti Mária mondja.

(Visited 143 times, 2 visits today)

További hasonló témájú videók

%d blogger ezt szereti: