Fénykard és csillagbölcső

Star Wars releaseDecemberben már nagyon lehetett érezni, hogy ébred az erő! A Hubble-űrtávcső felvételén látható HH-24 jelű Herbig-Haro objektum képébe akár egy dupla pengéjű fényszablyát és azt tartó kezet is beleképzelhetünk. Valójában egy új csillag közel fél fényév méretű kiáramlásairól van szó. A HH 24 1300 fényévre van tőlünk és az Orion B molekulafelhő-komplexben figyelhető meg. A központi protocsillagot egy forgó koronggá lapult hideg por- és gázfelhő takarja el előlünk, amelyből anyag hullik a fiatal protocsillagra és felfűti azt. Az egymással ellentétes irányban induló kifúvások (jet-ek) a rendszer forgástengelyébe esnek. A keskeny, nagy energiájú kifúvások a környező intersztelláris anyagba ütközve ragyogó lökéshullám-frontokat keltenek. (NASA, ESA, Hubble Heritage (STScI / AURA) / Hubble-Europe Collaboration)

 

A Herbig-Haro objektumok a csillagkeletkezés során, a protocsillagok körüli akkréciós korongból, a korong síkjára merőlegesen poláris jetek formájában kiáramló anyag által létrehozott objektumok. Tengelye mentén a forró (8-12 000 K hőmérsékletű), ionizált gáz több száz kilométeres másodpercenkénti sebességgel hagyja el az akkréciós korongot, majd beleütközik a csillagközi gáz sűrűbb régióiba, és felizzik. Tömegük meglehetősen kicsi, 1-20 földtömeg, méretük néhány fényév.

Az első ilyen objektumot Sherburne Wesley Burnham fedezte fel a T Tauri csillag körül a XIX. században, de a ködök mibenlétét csak az 1940-es években, George Herbig és Guillermo Haro egymástól függetlenül kutatva értette meg.

(Visited 33 times, 1 visits today)
%d bloggers like this: