Sacsayhuaman, az inka puma feje

A Sacsayhuaman egy fallal körülhatárolt terület, magasan Cuzco (az istenek lakóhelye) városa felett. A központi várost puma alakban fektették le, mely az inka dinasztia jelképének számított. Az állat hasa a tulajdonképpeni főtér volt, a gerince a Tullumayo-folyó, feje pedig a Sacsayhuaman dombja. Itt három hatalmas, párhuzamosan elhelyezkedő mészkőfalat húztak fel különböző magasságokban.

A legtöbb kő olyan szorosan simul egymásba, hogy egy szelet papír sem férne közéjük. Sacsayhuaman a legnagyobb, épségben maradt inka épület, amiről a spanyolok sokáig azt gondolták, hogy erődnek épült, ezért nem rombolták le. Később a régészek arra a következtetésre jutottak, hogy mégsem erőd volt, hanem templom, amit a villámlás istene, Illapa tiszteletére emeltek. Sacsayhuamán falainak alaprajza stilizált villámokból áll, ezért olyan cikcakkosak. Mások szerint a cikkcakkban húzódó falak a puma fogait reprezentálják. 

Az Inka Birodalom csupán néhány évszázadig virágzott Dél-Amerika területén, s ma már csak a romok mesélnek nekünk a rejtélyes civilizációról.

Az ősi indián civilizáció gyökerei a XIII. század elejéig nyúlnak vissza, Peru területére. 1438-tól kezdve, Cuzco városától indulva a nép egyre nagyobb térségeket hódított meg, míg végül létrehozta a legnagyobb Kolumbusz előtti birodalmat Amerikában, mely magába foglalta amai Ecuador, Peru, Kolumbia, Bolívia, Argentína és Chile több területét. A virágzás azonban kevés ideig, a spanyol konkvisztádorok megjelenéséig, mindössze 1532-ig tartott. Ma már csak a Dél-Amerikában található romok árulkodnak az egykori különleges és rejtélyes civilizáció titkairól. Sacsayhuamanhoz a mai napig számos tradíció kötődik. 1983 óta a Világörökség része.