Nyugtalan ének feketében, fehérben – Varga Ervinre emlékezünk

Varga Ervinre emlékezünkVarga Ervin, táncos, koreográfus 2013. június 4-én tragikus hirtelenséggel elhunyt. Barátai és munkatársai a pozsonyligetfalui Zrkadlový Háj művelődési házban adóztak emlékének. Táncosként, művészeti asszisztensként évekig dolgozott a Lúčnicában. 1983-tól 1987-ig a Szőttes művészeti vezetője és koreográfusa, 1988-tól az Ifjú Szivek művészeti vezetője és koreográfusa, majd 1993 és 1995 közt igazgatója volt. 1990-től 16 éven át tanított a pozsonyi táncművészeti főiskolán. 2003-tól 2009-ig a Szlovák Állami Népi Együttes (SĽUK) művészeti vezetője volt. 

Az alábbiakban Csanaky Eleonóra 1992. február 1-jén megjelent cikkével emlékezünk Varga Ervin koreográfusra.

Nyugtalan ének feketében, fehérben
Az Ifjú Szivek tánckarának bemutatójáról

Raszul Gamzatov írja valahol, hogy „csak a szerelem létezik a világon, az élet többi része szerelemvárás.” Ha végignézzük az irodalmi, zenei, táncos és egyéb alkotásokat, az igazán kiemelkedő művek döntő többsége – a görög tragédiáktól kezdve napjainkig – a férfi és nő viszonyáról, s ami ezzel szorosan összefügg: a hagyományok és normatívumok elutasításából eredő lelki válságról szól. A témát illetően – lévén az örök érvényű – tehát azt mondhatnánk: az Ifjú Szivek tánckarának bemutatója nem hozott semmi újat… De nem mondhatjuk! Újat hoztak képi megfogalmazásban, ma is időszerű és megoldatlan problémák sokaságát vitték színre, jelezve a nézőnek: nincs egyedül vívódásaival ebben a kusza világban.

A január 25-i pozsonyi bemutató határkő lett hazai magyar „táncéletünkben”. Az első egész estét betöltő táncszínházi előadásnak tapsolhatott a közönség. Igaz, a műsor második részét képező „Nyugtalan ének” már 1987-ben elkészült, de a próbálkozás végül is most ért be, most lett a kezdeményezés egységes táncnyelven elmondott homogén alkotás.
A „Nyugtalan ének feketében, fehérben” már címében is olyan gondolatokat tükröz, melyek sokunkat foglalkoztatnak, ha beszélnünk nem is mindig sikerül róluk: belső nyugtalanságunkat és az ebből való kitörés, a boldogság, az „ének” vágyát, s a két pólus, a fekete-fehér, a pozitív és negatív végletek közötti vergődéseinket.

A címben jelzett gondolatok a jó rendezésnek és a kidolgozott táncmegoldásoknak köszönhetően végig jelen voltak az előadásban, így a feszültség állandóan ott vibrált a levegőben. A „Feketében, fehérben” négy képben elláncolt, Bernarda Alba házát idéző
összefüggő történet. Az ifjúság energiája és még definiálatlan várakozása belesűrűsödött a Bál előtt című első képbe, majd következett a Bál – két fiatal egymásra találásával. A bonyodalom tulajdonképpen itt kezdődik, a szigorú, féltő anya minden érzelmet elutasító fellépésével, s azzal a zsarnoki elvárásával, hogy mindegy, jók-e avagy rosszak az ő normái, átvételük a család, a lányai számára kötelező. Fekete Ilona kitörő dinamikával alakította az agresszív, diktatórikus anyát, áradt belőle az ellentmondást nem tűrő hidegség. Elhittük: ilyen erő előtt mind a négy lányának meg kell hajolnia. És mégse! Az Otthon című kép az anya és a bálban magának párt talált lány összecsapása. Két egyformán erős akarat találkozik, ám nincs az az erős tiltás, mely elűzhetné az álmokat, ábrándokat, vágyakat. Dicsérendő dramaturgiai ötlet a fehér vászontábla (tabula rasa?) elhelyezése és kihasználtsága a színpadon. A rajta megjelent árnyékkép, a fiú és lány tánca ugyanúgy lehetett a gondolatban megélt történések, a visszaidézett emlék, az elvágyódás szimbóluma, mint annak a helyzetnek az előrevetítése, hogy valami lezárult, bármi is történjék ezután…

Az otthonról kapott értékrendszeren azonban nem lehet következmények nélkül keresztüllépni. Ha nem fogadják el, akkor is kísért. A Valahová című zárókép épp ezért nem ad megoldást: a lány ugyan megpróbál megfelelni az anya elvárásainak, hogy ő is a „szépek és jók” közé kerülhessen, ám a végtelenben eltűnő táncból szándékosan nem derül ki: az otthon normái vagy a belső parancs lesz-e a számára kötelező érvényű törvény.
A kitűnő dramaturgia Varga Ervin és Mészáros Gábor, a rendezés Varga Ervin munkáját dicséri, az izgalmas táncmegoldások, a koreográfiák három ember, Varga Ervin, Mészáros Gábor és Hégli Dusan keze nyomát viselik magukon. Annak ellenére, hogy a Feketében, fehérben pozsonyi előadása az első bemutató volt, a táncok kidolgozottsága máris szembetűnt, noha az előadók magabiztossága helyenként még hiányzott. Nem úgy, mint a műsor második részét képező Nyugtalan énekben,melyben teljesen érett táncokat láthatott a közönség, s az Ifjú Szivek táncosai nemcsak táncos, hanem színészi alakításban is színvonalasat produkáltak. Különösen kiemelkedtek Fekete Ilona és Mészáros Gábor a Barátok és az Azt gondoltamtételekben, táncukban a „megtaláltalak!” öröme sugárzott a színpadon. A Meditációtételben Mészáros Gábor a magára maradt ember indulatait, vívódásait tolmácsolta, talán épp azt, amit József Attila így fogalmazott meg: „Meghalni lélekzetemet/ fojtom vissza, ha nem versz bottal,/ és úgy nézek farkasszemet/ emberarcú a hiányoddal.” Mert ki embert, ki Istent keres társul, hogy segítse az élet dolgaiban…
A fokozott tempójú zárótételekben a táncosok testbeszéde pedig szinte harsogott a színpadon és nézőtéren: Ez van, emberek! Láthattátok napi viaskodásainkat, gyötrelmeinket! Ezek ti is vagytok! De mi ökölbe szorított kézzel, lázadásra örök kitörésre készen vagyunk itt!

CSANAKY ELEONÓRA

 


  Ha értesülni szeretne róla, hogy milyen új videók kerülnek fel az oldalra
csatlakozzon a Televízió Facebook-oldalához!


A cikkek, illetve videók tartalma nem feltétlenül tükrözi a szerkesztőség véleményét.
Célunk, hogy lehetőséget adjunk különböző vélemények megjelenésére.


...

Tags: , , , ,


A bejegyzés trackback címe: https://www.televizio.sk/2013/06/nyugtalan-enek-feketeben-feherben-varga-ervinre-emlekezunk/trackback/


Most itt van: Home // Arcélek, Videók // Nyugtalan ének feketében, fehérben – Varga Ervinre emlékezünk




Ez is érdekelheti:


© Magyar Interaktív Televízió





© 2010 Magyar Interaktív Televízió. All rights reserved.
Edited by Microgramma