Nemeskürty István 100

0 Views

0 Likes

2025. május 14. szerda

100 éve született Nemeskürty István, Széchenyi-díjas és Kossuth-nagydíjas író, irodalom- és filmtörténész, nyugállományú dandár-tábornok.

A Filmarchívumba került Nemeskürty István (1925–2005) filmszakmai hagyatéka, aki évtizedekig a magyar filmgyártás meghatározó alakja, egyebek mellett 1984–1986 között a Filmarchívum jogelődjének igazgatója is volt. 1959 és 1990 között a magyar filmgyártás és filmkultúra mérvadó személyisége volt.

1959 és 1985 között, változó nevű szervezeti egységek élén ő felelt a magyar játékfilmgyártás negyedéért, egy időben feléért. Vezetése alatt 159 magyar játékfilm készült, köztük a Szegénylegények (Jancsó Miklós, 1965), a Magasiskola (Gaál István, 1970), a Tűzoltó utca 25 (Szabó István, 1973), a Jutalomutazás (Dárday István, 1975), az Árvácska (Ranódy László, 1976), a Megáll az idő (Gothár Péter, 1981), a Napló gyermekeimnek (Mészáros Márta, 1982), és a Tanítványok (Bereményi Géza, 1985). De ne feledkezzünk el Várkonyi Zoltán Jókai-filmjeiről és az Egri csillagokról sem! Számos elsőfilmes rendezőt ő indított el a pályán.

Két vastag kötetben írta meg a hazai filmkritika és filmesztétika történetét a kezdetektől 1945-ig. 1965-ben ő adta ki az első rendszeres magyar filmtörténetet. Számtalan cikket, tanulmányt és kötetet írt a hazai és a nemzetközi filmművészet témáiban. Szöveggyűjteményt publikált a filmelmélet új törekvéseiről, forgatókönyvekből köteteket adott ki. Maga is írt forgatókönyveket. Ő volt a hazai filmtudomány első és sokáig egyetlen akadémiai doktora. Pályája végén két évig vezette a mai Filmarchívum jogelődjét, a Magyar Filmintézetet.

1990-ben néhány hónapig a Magyar Televízió elnöke volt. Hihetetlen munkabírással más területeken is dolgozott, alkotott. Irodalomtörténészként indult. Nagy hatású, számos vitát kiváltó történelmi ismeretterjesztő könyveket írt. A rendszerváltozás után számos közéleti szerepet vállalt, ő volt a millenniumi ünnepségek kormánybiztosa. Az Archívumba most bekerült anyag túlnyomó része a filmes tevékenységéhez kapcsolódik.

Írói teljesítményéből talán legismertebb a lenti linken olvasható Requiem egy hadseregért; a mű Keresztury Dezső Sírversével indul:

Hol nyugszunk, nem tudja barát, feleség, gyerek.
Elszórt
Testünk nyomtalanul nyelte magába a föld.
Szívetek őrizzen: milliók eleven milliókat.
Áldozatunk nem a gaz jogcíme. Jóra parancs.

1943 februárjában a németek megszállta Európával Sztálingrád halottait gyászoltatták. Félárbocon a lobogók, meghatott, fellengzősen ünnepélyes cikkek mindenütt. A magyar sajtó a némettel versengve ünnepli az ellentámadó Vörös Hadsereg haragjának áldozatait. „A katonai, a nemzeti, az emberi hősiességnek felülmúlhatatlan megnyilatkozása a Paulus-hadsereg sztálingrádi pusztulása” – írja a Pesti Hírlap 1943. február ötödiki vezércikkében. Címe: „A sztálingrádi hősök.” A Magyar Katonaújság szinte dadog a hódolattól: „dicsfényes dicsőséggel tartotta magát a 6. német hadsereg”, s ez a vesztes védekezés „a legnagyobb és legfényesebb hőstett”, amit a világ valaha megért.

Ugyanekkor semmisült meg a 2. magyar hadsereg is. Bár ez a hadsereg utolsóként hagyta el Don-parti állásait, és százötvenezer embert veszített két hét alatt, csak hogy a német csapatok nyugodtan kiüríthessék Voronyezst, és háborítatlanul visszavonulhassanak: a magyar sajtó egy sóhajtást sem küldött utána. Tóth László a Nemzeti Újság vezércikkében felszólítja a társadalmat, hogy ne is beszéljen erről a csapásról.