Kosztolányi Dezső színes tintái

140 éve született Kosztolányi Dezső (1885–1936) Szabadkán. Anyja Brenner Eulália, apja Kosztolányi Árpád a helyi gimnázium matematika–fizika szakos tanára, később igazgatója. Nagyapja Kosztolányi Ágoston bankpénztáros, 1848–49-es honvédszázados, aki Bem seregében szolgált, és személyesen látta Kossuth Lajost, valamint Petőfi Sándorral is beszélt. Az apai nagyapa volt, aki a gyermek Kosztolányit írni-olvasni és angolra tanította. A fiatal Kosztolányi Szabadkán végezte tanulmányait, és ott is fejezte volna be, ám az irodalmi önképzőkörön olyan megjegyzést tett a magyartanárára, amely miatt kicsapták, s az érettségit Szegeden, magántanulóként szerezte meg.

Ezt követően a budapesti egyetem magyar és német szakára iratkozott be. Négyesy László professzor stílusgyakorlatán ismerkedett meg többek között Babits Mihállyal és Juhász Gyulával, és élethosszig tartó barátságot kötött Karinthy Frigyessel. 1904-ben a bécsi egyetemen filozófiát és lélektant hallgatott. 1905-től újfent a budapesti bölcsészkar hallgatója volt, diplomát azonban Adyhoz hasonlóan nem szerzett: 1906-ban állást vállalt a Budapesti Naplónál. 1907-től A Hétben is rendszeresen publikált verseket, műfordításokat és kritikákat. Később az Élet, a Bácskai Hírlap, majd a Pesti Napló munkatársaként is dolgozott. A Nyugat indulásától fogva rendszeresen publikált a folyóiratban.

1910-ben utazást tett Franciaországban és Olaszországban. 1913-ban feleségül vette Harmos Ilona színésznőt, aki Görög Ilona álnéven maga is írt. Két évvel később megszületett fia, Kosztolányi Ádám. Támogatta az őszirózsás forradalmat, a Vörösmarty Akadémia tagja lett, a Tanácsköztársaságot viszont fenntartással fogadta, majd – annak diktatórikus eszközei miatt – elutasította. Ezt követően rövid időre az Új Nemzedék című szélsőjobboldali újsághoz csatlakozott. Később szakított a lappal, de lépése miatt átmenetileg elszigetelődött, politikai irányzatok és irodalmi szekértáborok közé került (a jobboldal az őszirózsás forradalom melletti kiállásáért támadta). A trianoni békeszerződés mélyen megrázta: Jajveszékelő címmel líraciklust írt, és ő szerkesztette az értelmiség nagyon széles körét összefogó Vérző Magyarország antológiát.

A ’20-as években aztán „a polgári életforma s az alkotói önállóság legmagasabb szintű összeegyeztetője lett” – írta róla egyik monográfusa. A Pesti Hírlapnál vállalt jól fizető állást (haláláig itt dolgozott), miközben költőként és íróként is sikereket aratott. 1930-ban a Kisfaludy Társaság tagjának és a Magyar PEN Klub elnökének választották. 1933-ban jelentkeztek betegségének, az ínyráknak első tünetei. 1935-ben ismerkedett meg utolsó szerelmével, Radákovich Máriával, aki több kései versének ihletője volt. 1936-ban hunyt el.

https://youtu.be/kEtK6x2HC8g?feature=shared

Első verseskötete, a Négy fal között 1907-ben jelent meg, amely az impresszionizmus hatását tükrözi. „Jellegzetesen századfordulós, szecessziós kötet, Reviczkyre és Komjáthyra visszautaló elemekkel. A cím jelképes, a bezártságérzetre, az élményhiányra utal” – írja egyik értelmezője. A kötet kedvező fogadtatásban részesült, igaz, Ady elmarasztaló kritikát írt róla. Második verseskötete, A szegény kisgyermek panaszai rendkívüli népszerűséget szerzett a költőnek. 1913-ban Modern költők címmel műfordításkötetet adott ki. Következő sikeres verseskötete az 1920-as Kenyér és bor, itt olvasható egyik legismertebb költeménye, a Boldog, szomorú dal. A bús férfi panaszai című kötet (1924) már az összegző, kései versek felé mutat: alaphangja a nagyvárosi magány, a kitaszítottság. 1928-ban jelent meg Meztelenül című verseskötete, amelyben az addig nagy formakultúrával, erős verszenével alkotó költő a szabadvers felé fordult. Utolsó kötete, a Számadás (1935) – a magyar irodalom egyik legnagyszerűbb verseskönyve – visszatér a ritmusos, rímes formákhoz. Számos remekmű található a kötetben – a következőkben még kitérünk ezekre. Hátrahagyott versei között található a Szeptemberi áhítat című költemény (Kosztolányi utolsó verse), amelyet a nagybeteg költő Radákovich Mária iránti szerelme ihletett.

Kosztolányi az 1920-as években írt regényeivel (Nero, a véres költő, Pacsirta, Aranysárkány, Édes Anna), valamint novellásköteteivel (Tengerszem, Esti Kornél) a próza területén is jelentős elismerést vívott ki magának. A regény felé fordulásában szerepet játszott mélylélektani érdeklődésének felerősödése. Lírai és prózai, valamint publicisztikai írásai mellett számos nyelvművelő cikket és esszét írt.

https://youtu.be/IcEHPWhUioQ?feature=shared