Elhunyt Sáry László, a magyar kortárs zenei élet meghatározó alakja

Életének 87. évében távozott a magyar kortárs zenei élet meghatározó alakja, az Új Zenei Stúdió alapítótagja, a Katona József Színház egykori zenei vezetője, SÁRY LÁSZLÓ.

Fent: SÁRY László: Kánon a felkelő Naphoz – Halas Dóra zárókoncertje; 1981. (Weöres Sándor: Dob és tánc c. művének parafrázisa)

„Munkásságával megkerülhetetlen örökséget hagyott maga után” – írja a Papageno.

Sáry László 1940. január 1-jén született Győrben. Gyermekkorát egy Pannonhalmától nem messze fekvő kis falu szolgálati lakásában töltötte, ahol édesapja állomásfőnökként dolgozott. A mozdonyok állandó zaja mély nyomot hagyott benne: a ritmika és a zajok iránti szüntelen szeretete, vonzalma is ezekre az évekre vezethető vissza. Felsőfokú tanulmányait a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán végezte, ahol Szervánszky Endre növendékeként 1966-ban szerzett zeneszerzői diplomát.

Az Új Zenei Stúdió és a darmstadti fordulópont
Zeneakadémiai évfolyamtársaival – Jeney Zoltánnal és Vidovszky Lászlóval –, valamint Eötvös Péterrel, Kocsis Zoltánnal és Kurtág Györggyel közösen, Simon Albert ösztönzésére 1970-ben megalapították az Új Zenei Stúdiót. A budapesti Rottenbiller utcában húsz éven át működő műhely hamarosan nemzetközileg is elismert alkotói és előadói központtá vált, amely 1972 és 1990 között több mint hatszáz kortárs zenei művet mutatott be. Sáry László zeneszerzőként és előadóként is aktívan részt vett a Stúdió munkájában, Magyarországon és külföldön egyaránt.

Alkotói pályáján meghatározó fordulópontot jelentett 1972-es darmstadti utazása, ahol megismerkedett Christian Wolff zenéjével és szemléletével. A találkozás megerősítette abban, hogy a hagyományos európai gyakorlattól eltérő zeneszerzői utakat kutasson – ennek az irányváltásnak az első gyümölcse az 1972-ben komponált Hangok (Sounds for…) című darabja lett. Darmstadtból Christian Wolff, John Cage, Earle Brown és Steve Reich kottáival tértek haza, amelyek megszólaltatásához azonban akkoriban még hiányzott a hazai előadóművészeti gyakorlat.

A Sáry-módszer és a színház világa
Ezen új típusú művek előadását segítendő írta meg Sáry László azokat a készséggyakorlatokat, amelyekből az 1970-es évek közepétől kidolgozta speciális zenepedagógiai rendszerét, a Kreatív zenei gyakorlatok („Sáry-módszer”) kötetét. Az improvizációs készséget, a koncentrációt és az új zenei gondolkodást fejlesztő módszert itthon zeneiskolások és a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatói körében is tanította, emellett pedig Angliától Belgiumon, Franciaországon, Olaszországon és Észtországon át Japánig tartott kurzusokat zenetanároknak. 1994-től a Lord Yehudi Menuhin által kezdeményezett MUSE oktatási projektben is közreműködött hátrányos helyzetű gyermekek fejlesztésében.

Zeneszerzői és pedagógiai munkája mellett színházi emberként is maradandót alkotott: az 1980-as évek elejétől rendszeresen komponált színpadi művekhez zenét, 1990-től pedig a budapesti Katona József Színház zenei vezetője volt, munkáját Színikritikusok Díjával is elismerték. 1996-ban a Japán Alapítvány ösztöndíjasaként három hónapot töltött Tokióban, ahol a hagyományos japán színházat, táncot és zenét tanulmányozta.

Elismerései
Sáry Lászlót 1999-ben a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia rendes tagjává választották.
Munkásságát számos rangos állami és szakmai kitüntetéssel ismerték el:
Kassák-díj (1979)
Erkel Ferenc-díj (1986)
Bartók–Pásztory-díj (1993)
Érdemes Művész (2000)
Kiváló Művész (2008)
Artisjus-díj (2016)

„A zene öröm, mely játékost és hallgatót egyaránt derűvel és jókedvvel tölt el” – vallotta egész életművével.

Sáry László: Tikfa zene – ritmusos kreatív zenei gyakorlat
Oktató: Dr. Fekete Anikó – ELTE BÖLCSÉSZETTUDOMÁNYI KAR • 2026. február 4.