Így nem lett hentes Antonín Dvořák zeneszerző

Egy kis klasszikus muzsika, egy fordulatos élettörténet.

185 éve született Antonín Dvořák, a legnagyobb cseh klasszikus zeneszerzők egyike, egy Prága melletti településen, Nelahozevesben – a Monarchiában Mühlhausen –, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Tizenegy évesen otthagyta az iskolát, hentestanulónak állt, de később németet tanult Zlonicéban.

Szülei egyszerű mészáros-kocsmárosok voltak, így a kisfiúnak, mint elsőszülöttnek (később 8 további testvére született) is hagyományosan a családi vállalkozást kellett volna továbbvinnie. Ámde a Dvořák családban a zene szeretete és a zenészi tehetség is gyakran fel-felbukkant, persze csak olyan szinten, hogy a mindennapi szorgos, de nem feltétlenül izgalmas munkavégzést valamivel feldobják. Ez az amatőr családi zenekedvelés azonban Antonínnal gyökeresen megváltozott, akinél a szülök hamar felismerték, hogy a tehetsége sokkal komolyabb annál, minthogy elherdálják.

Édesapja ezért a helyi zenetanárra bízta a fia oktatását, és ennek csakhamar meglettek az első eredményei. Előbb megtanult hegedülni, és népi táncokkal szórakoztatta közönségét, majd önálló előadásokat is tartott a környékbeli templomokban. Közben persze besegített a családi üzletbe, de mikor egy megvásárolt marha – amit éppen kötőféken vezetett hazafelé – belökte egy kis tóba, könnyekben tört ki, és megfogadta, hogy belőle bizony nem lesz hentes. Viszont annál jobban érdekelték a vonatok, de mindannyiunk szerencséjére mégsem mozdonyvezető lett belőle.

Zenei érdeklődése azonban egyre inkább előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen Wagner és Schumann művei érdekelték.

Az 1860-as években a Bohémiai Ideiglenes Színház (a Prágai Nemzeti Színház elődje) zenekarában volt brácsás, Bedřich Smetana vezénylése alatt. Anyagi gondok miatt tanításra adta fejét, ami szinte minden szabadidejét felemésztette, ezért 1871-ben zenekari pályafutását befejezte és csak komponált. Szerelmes lett egyik tanítványába, aki azonban visszautasította. Bánatát a Ciprusok című dalciklusában fejezte ki. Rövid idő múlva korábbi szerelmének húgát, Anna Cermakovát vette feleségül.

Fáradhatatlanul komponált, 1874-ben 15 művet (többek között a 3. szimfóniát) nyújtott be az osztrák állami ösztöndíj pályázatára. Nyert, ami a készpénzen kívül az egyik zsűritag, Brahms bátorító támogatásával, később barátságával is járt. Dvořák ezután sorra mutatta be műveit, 1878-tól már a saját vezényletével. Sikert sikerre halmozott, zenéjét elismeréssel fogadták Európában, sőt a Szláv táncokat Amerikában is.

1890-ben kinevezték a prágai konzervatórium kompozíciótanárává, majd egy évvel később elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre. 1895-ben írta remek Gordonkaversenyét, majd anyagi gondok közepette visszatért Prágába.

Itt ismét elfoglalta konzervatóriumi állását, 1901-ben igazgatóvá nevezték ki. Ekkor írta szimfonikus költeményeit. Három év múlva, 62 éves korában hunyt el szívelégtelenségben.

A fényképek forrása: www.antonin-dvorak.cz