Csehszlovákia megszállása, 1968. augusztus 21.

Csehszlovákia megszállása, 1968. augusztus 21., 1 óra 55 perc. A Csehszlovák Rádió bemondója, Vladimír Fišer arra kéri a hallgatókat, maradjanak a készülékek előtt, mert fontos bejelentés következik.

Az adás hajnali kettőkor ért akkoriban véget, ám ezen a napon hajnali 1.55 órakor felhangzottak azok a szavak, amelyek örökre az emberek emlékezetébe vésődtek: 

„A Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság és a Bolgár Népköztársaság haderői átlépték az államhatárt…”

Az első mondatokat követően az adót elhallgattatta a távközlési igazgató, Karel Hoffman parancsa. Az adás csak a dróthálózaton volt fogható. A beavatkozást elítélő első híradás teljes szövege itt található: http://goo.gl/501tz

A megmentett hangfelvételt Pavel Macháček magánarchívumából származó fotók kísérik, amelyekről itt lehet többet megtudni: http://goo.gl/2Qbyo

1968 az addigi világ, a háború után kialakult világ megváltozásának szimbolikus éve. Diáklázadások rázták meg a Nyugat több nagy városát, politikai reformtörekvések jelentkeztek a keleti tömbben. Ezeket is, azokat is elfojtották, de az élet már nem lett többé olyan, mint azelőtt volt.

Generációk élménye lett a szabadság, amely aztán az elkövetkező évtizedekben fokozatosan átjárta az intézményeket, az oktatást, a művészeteket, a tudományt, még a vallásokat és az egyházakat is. Az emberi élet új normáit alkotta meg. Természetesen hibákkal, túlhajtásokkal, türelmetlenséggel együtt, vagyis emberi módon, de alapvetően nyitottan, mérsékelten és megértéssel. Áthatóan.

A csehszlovák kommunizmusban kifejlődött „emberarcú szocializmust” ugyanekkor öt ország hadereje taposta el. A magyar új gazdasági mechanizmusra fékező súlyokat tettek. A francia és a német egyetemeken, az amerikai campusokon szeptemberben újraindult az oktatás, a francia munkások megmozdulásait leverték. De az emberek nagy része sosem gondolta már többé ugyanazt saját magáról, a rá vonatkozó szabályokról, az őt körülvevő intézményekről, mint annak előtte.

Mégis, MÉGIS belesétálnak újra ugyanazokba a csapdákba: több mint fél évszázad elmúltával saját fejükre hozzák a nemszabadságot, az újnácizmust, a diktatúrákat… Pocsemú?

Kapcsolódó:

L. JUHÁSZ ILONA: Ruszkik, haza! : Adalékok Csehszlovákia 1968-as katonai megszállása szlovákiai magyar emlékezetéhez

A Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában megjelent kötet a megszállás eseményeibe, valamint az azt követő 23 év mindennapjaiba enged bepillantást a szlovákiai magyarok egyéni és kollektív emlékezete alapján.

A visszaemlékezők egyrészt a megszállás napjainak turbulens eseményeit idézik fel, másrészt azokat a kapcsolódási pontokat, a helyi lakosság és az itt állomásozó szovjet csapatok közt kialakult interakciókat, amelyek a több mint két évtized leforgása alatt óhatatlanul kialakultak.

A kötet gerincét 68 interjú alkotja. Ezeket korabeli dokumentumok, hírlaptudósítások, valamint egy, L. Juhász Ilona tollából származó esettanulmány teszi teljessé.

Maga a projektum a Fórum Kisebbségkutató Intézet Etnológiai Központja szervezésében valósult meg L. Juhász Ilona (etnológus) projektvezető, valamint Baranyovics Borisz (etnológus), Psenák Emese (néprajz szakos egyetemi hallgató), Turcsányi Dániel (etnográfus) és Vataščin Péter (etnológus) kérdezőbiztosok közreműködésével.

_________

108 áldozata volt Csehszlovákia 1968-as megszállásának

1968 a vasfüggöny két oldalán