Boldog új évet! • 2026 • (+Dinner for One)

Konfettizápor, tűzijáték, pezsgő, lencsefőzelék és újévi fogadalmak tarkítják a szilveszteri szokásokat, amik kihagyhatatlan részét képezik az ünnep körüli felhajtásnak. A világ számos országához hasonlóan kőbe vésett népi hiedelmeink és babonáink szoros kapcsolatban állnak a vízválasztó nappal, amivel elbúcsúztatjuk az óesztendőt, egyúttal pedig köszöntjük az új évet. Bár vannak átfedések, az eltérő kultúrák eltérő hagyományokat hoznak magukkal.

Dél-Amerika

igencsak távol van, így nem meglepő módon nagyon eltérő az a hozzáállás, amivel az országok lakói állnak az újévhez. Chilében az igazán autentikus hagyományőrzés jegyében az emberek meglátogatják szeretteiket a temetőben, de nem ám csak úgy ímmel-ámmal, ugyanis gyakorlatilag a teljes estét ott töltik, egészen reggelig. Ecuadorban házak elé madárijesztőket állítanak, amiknek felgyújtása és elégetése elűzi a balszerencsét, és megtisztulást hoz a következő évre. Alapvetően jellemző a latin-amerikai országok nagy részére, hogy oda kell figyelni, milyen színű alsóneműt viselnek az emberek szilveszterkor. A sárga szerencsét hoz, a pirosas árnyalatok pedig a szerelmet hivatottak bevonzani, ami igencsak különlegesnek számít a fagyöngy alatti csókváltáshoz képest, ami az angol hagyományok fontos része. 

Spanyolországban, Portugáliában és Olaszországban

abban a pillanatban, ahogy éjfélt üt az óra, a hagyomány szerint minden harangkongásnál meg kell enni egy szőlőszemet, tehát szám szerint tizenkettőt, lévén híres borvidékekről beszélünk. Itáliában nem szokatlan a megunt holmik kidobálása mediterrán lazasággal, ugyanis az eszközöket az ablakon keresztül hajítják az utcára. Franciaországban még késő éjjeli szüret is a hagyományok részét képezi, a gyerekek aprópénzt kapnak a rokonoktól, de az is elterjedt szokás, hogy a nagy házak portásait és őreit ajándékokkal lepik meg a lakók. Svájcban a bőség érdekében december 31-én annyi jégkrémet vesznek az ünneplők, amennyit csak elbírnak, amit rituálé szerűen éjfélkor földhöz vágnak, ez bőséget és szerencsét garantál a jövőben. Törökországban fontos szimbólum az öltözék színe, a hagyomány szerint a piros az, ami elhozza a jó szerencsét.

Indiában

A tárgyak kidobálása, ahogy hazánkban, úgy Indiában sem megszokott, sőt tiltott, ugyanis ezzel a balszerencsét engedjük be az ajtón. Oroszországban cetlikre írják a jókívánságokat, amiket aztán elégetnek, a hamut pedig egy pohár pezsgőbe borítva egy koccintás után megisszák éjfél előtt. Svédországban és Norvégiában az étlapra rizspuding kerül, amibe elrejtenek egy szem mandulát, aki pedig megtalálja a családtagok közül, arra bizonyosan jólét és nagy szerencse vár az új esztendőben. A hollandoknál és a skótoknál nagy hagyománya van a hazánkban is egyre népszerűbb újévi hideg vízben való megmártózásnak, ami megtisztulást és egészséget hoz a hipotermiát legyűrő szervezetnek. Németországban egészen konszolidáltan állnak az ünnephez, szilveszter estéjén minden évben levetítik a mindössze 18 perces fekete-fehér angol vígjátékot, a ‘Dinner for One’-t. Főként az idősebb generációra jellemző, hogy bár betéve ismerik a történetet, mégis leülnek a tévé elé megszokásból.

Lengyelországban

a szilveszteri hagyomány részét képezi, hogy lovas szánok és szánkók kavalkádja közepette egyik háztól a másikig húzzák egymást az ünneplők, tánc és bőséges étel kíséretében. Japánban régi hagyomány a Joya-no-Kane nevű szokás, miszerint országszerte elhelyeznek 108 harangot, amikből 107 darabot megkongatnak mielőtt éjfélt üt az óra. Éjfélkor aztán az utolsót is megkongatják, a harangszó pedig elűzi azt a 108 káros szenvedélyt, amit az ország lakóinak tulajdonítanak. A Fülöp-szigeteken misztikus szimbólumként jelennek meg a kerek tárgyak és ételek, amiknek szilveszteri viselése és elfogyasztása magával hozza a bőséget és a szerencsét.

A dánok

Külső szemlélőként igencsak destruktívnak tűnhet a dánok kapcsolata az újévvel, aminek esszenciáját a szeretet, a barátság és az egymás iránti tisztelet adja. December 31-én Dániában a már használhatatlan, vagy régóta porosodó, kevésbé értékes tányérokat és kerámiákat vágnak egymás házának bejárati ajtaja elé a családtagok és barátok, ezzel jelezvén a feléjük áramló szeretetet és tiszteletet. A hagyomány szerint minél több a törött holmi a küszöb előtt, annál szorosabb, tartósabb, és szeretetteljesebb kapcsolataik lesznek a következő évben.

A Dinner for One, más néven The 90th Birthday (németül: Der 90. Geburtstag) egy televíziós komédiás szkeccs, amelyet minden szilveszterkor több európai országban ismételnek. A két szereplős szkeccs eredetileg a brit szerző Lauri Wylie írta színházi előadásra. A színpadi bemutató után a német Norddeutscher Rundfunk (NDR) televíziós csatorna 1963-ban 18 perces fekete-fehér videofelvételen rögzítette a szkecset, amelyet angol nyelven adtak elő a brit komikusok, Freddie Frinton és May Warden. 

Miss Sophie (Warden) 90. születésnapját ünnepli. Mint minden évben, most is meghívta négy legközelebbi barátját egy születésnapi vacsorára: Sir Toby-t, von Schneider admirálist, Mr. Pomeroy-t és Mr. Winterbottom-ot. Azonban ő mindannyiukat túlélte, ezért komornyikjának, Jamesnek (Frinton) kell eljátszania a vendégek szerepét. 

Jamesnek nemcsak a négyfogásos à la russe menüt – mulligatawny levest, észak-tengeri foltos tőkehalat, csirkét és gyümölcsöt – kell felszolgálnia Miss Sophie-nak, hanem a négy képzeletbeli vendégnek is ki kell tálalnia a Miss Sophie által választott italokat (sherry, fehérbor, pezsgő és portói bor az egyes fogásokhoz), be kell csúsznia az egyes vendégek szerepébe, és minden fogás után négyszer kell koccintania Miss Sophie-ra. Ennek eredményeként James egyre részegebb lesz és elveszíti méltóságteljes viselkedését: gondatlanul önti az italokat, egy pillanatra elkezdi énekelni a McGuire Sisters „Sugartime” című dalát, és egy ponton véletlenül egy virágvázából iszik, amit grimaszolva ismer el, és így kiált fel: „Óóó! Megölöm azt a macskát!”…

SzilVesztErre