SZABÓ LÁSZLÓ: Megkésett főhajtás – Könyvbemutató

2025. november 30-án Nagyfödémesen az ARANYESŐ Nyugdíjasklub épületében tartották meg SZABÓ LÁSZLÓ: Megkésett főhajtás / Nagyfödémes község I. és II. Világháborús emlékalbuma c. helytörténeti könyvének bemutatóját. A rendezvény vendége volt Szakály Sándor történész, aki a könyv előszavát írta, valamint Szanyi Mária, a könyv lektora.

A Megkésett főhajtás a két világháború nagyfödémesi eseményeit és helyi résztvevőinek történeteit dolgozza fel. 

Az emlékalbum 2025-ös megjelenésének időszerűségét a II. világháború végének kerek, 80. évfordulója adja. 

A szerző szavai

Nagyfödémes (Veľké Úľany) Mátyusföld egyik nagyközsége. Területe 4185 ha, lakosainak száma 4665 fő (2021. jan. 1.). 1920-ig a Magyar Királyság része volt, azóta-kis megszakítással, amikor is 1938-1945 közön visszakerült Magyarországhoz – Csehszlovákiában (korábban Velký Fedymeš), majd 1993-tol az önálló Szlovákiában a Nagyszombati kerület Galántai járásában található.

Elődjeink régi adósságát igyekszem törleszteni azzal, hogy 107 évvel az I. világháború es 80 evvel a II. világháború befejezése után bemutatom azok egykori helyi főszereplőit.

Fontosnak tartottam a megemlékezést a frontkatonák itt maradt házastársairól is, ezért külön fejezeteket szántam mindkét világháború hadiözvegyeire. Itt szeretném megköszönni az utódok és leszármazottak segítségét, akik információt szolgáltattak a frontkatonák, illetve hadiözvegyek életéről és kiegészítették a hadi nyilván tartások sokszor hiányos vagy tévés adatait.

A háborúban résztvevő födémesiek nem híres hadvezérek voltak, hanem egyszerű fiúk, férfiak, családapák. Nagyfödémesen nem játszódtak jelentős hadi események, mégis fontosnak tartom a megemlékezést. A téma gazdagsága arra kötelezett, hogy igyekezzek minél többet feltárni a helyi történésekből, ezzel is táplálva a közösség kollektív emlékezetét. Az is ösztönzőleg hatott, hogy egyre halványul a kép erről a korszakról. A résztvevők közül sajnos ma már senki nem él.

A Megkésett főhajtás kötetben nincs semmiféle szenzáció, világmegváltó cselekedet. Az 1870-1930 között születettek, férfiak és nők, egy balszerencsés nemzedékként ugyanúgy szerették volna élni az életet, mint őseik. Sokuk számára ez nem adatott meg, két világháború is átviharzott felettük. A figyelmes olvasó érzékelheti, hogy sok esetben a nagy háborút megjárt katonáknak és fiaiknak is részt kellett venniük annak a telesleges őrületnek a folytatásában, a következő háborúban.

Fontos emlékezni a hősi halottjainkra, a frontkatonákra, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a hazáért és akiknek elvesztése örökké fájó veszteséget okozott a családjuknak. Eddig csupán a neveiket ismertük, ezek kőbe vésésére is bántóan sokat kellett várni.

Az I. világháború esetében annak befejezése után 96 évvel, a II. világháborút illetőleg a háború vége után 49 évvel került erre sor. Azonban a háborús hőseink nevein kívül a közvetlen leszármazottjaikat leszámítva semmit sem tud közösségünk.

Vajon kik voltak ők? Hol, mikor, hogyan, hány évesen estek el? Ha megmenekültek, mi történt velük? Kérdések, sokáig (esetenként örökre) válaszok nélkül…

Szabó László