Kincskeresők XIX. – Diószeg városa és a kastély rejtelmei

Hrotko Dominika és Karika Zsóka (7.), a diószegi Petőfi Sándor Alapiskola és Óvoda diákjai, a Diószeg városa és a kastély rejtelmei című előadással érkeztek Galántára.

Felkészítő tanár: Mgr. Varga Dávid

Diószegen, az észak-kisalföldi mezővárosban egykor a Guttmann–Kuffner-cég cukorgyárat építtetett és a környéken mintaszerű gazdaságot létesített. A gyár igazgatója, a morvarországi születésű Kuffner Károly (1847-1924) 1884-ben házasodott meg, ezután Diószegen felépíttette kastélyát. 1896-ban „diószeghi” előnévvel magyar nemességet, 1904-ben bárói rangot kapott.

A kastély helyén eredetileg földszintes, tornácos kúria állt. Vaskos falai lehetővé tették, hogy az új kastély a régi épület felhasználásával készüljön. Ehhez a terveket a bécsi Franz Neumann készítette; a Budapesti Látogatók Lapja szerint úgy, hogy „az építészben és tulajdonosban egyaránt megvolt a hajlam az átalakítás festői kivitel[é]re”, és az épület alakját „közös megegyezéssel” határozták meg.

Az építésre 1885-86-ban került sor, a kőművesmunkán kívül mindent bécsi cégek (Oesterreicher, Beschorner, Falkenstein, Schwarz, Milde) végeztek el. A kivitelezés viszonylag csekély összegbe, mindössze 60.000 forintba került. A kastélyt Kuffner Károly állandó lakhelyének szánta. 1908-ban mellékszárnyát emeletesre bővítették. 1919-ben emeletét és tetőzetét tűzvész rongálta meg; 1921-ben ez a rész módosított formában épült újjá…

• • •

A XIX.  Kincskeresők konferenciát 2024. november 13–14-én, Galántán, a Hotel CITY konferenciatermében rendezték meg.

A Kincskeresők a regionális értékeket kutató diákok országos konferenciája.

A konferenciára témamegkötés nélkül jelentkezhettek a gyerekek a szülőföldhöz kötődő bemutatókkal – természet- és társadalomtudományos témakörben csakúgy, mint az új, a 21. század követelményeinek megfelelő kezdeményezések, társulások vagy a hely szellemét gazdagító jeles személyek bemutatásával – vagy egyszerűen „csak” a saját családot, szülőket, nagyszülőket bemutató családtörténettel, a nagyszülők fényképalbumán keresztül – hisz ebből is kirajzolódik a regionális történelem egy-egy szelete.

A bemutatott prezentációk sok esetben megfelelnek a tudományos kutatás feltételeinek, de mivel a diákok és a felkészítő tanáraik önállóan választják ki és dolgozzák fel a témákat, előfordulhatnak kevésbé igényes előadások is.

Az országos konferencián 10 perces diákelőadások hangzanak el, melyet az előadók vetített képekkel, esetenként tárgyi emlékek bemutatásával illusztrálnak. Az előadás utáni 5 perces vitában a zsűritagokon kívül a diákok, a tanárok és az érdeklődő közönség is tehet fel a témával kapcsolatos kérdéseket, amelyeket az előadóknak röviden meg kell válaszolniuk.