Kincskeresők XIX. – A Csallóközi Táncegyüttes hetven éve

Cséfalvay Sára (SZKI 4.), a szenci Közgazdasági és Pedagógiai SZKI diákja, a Hetven év távlatából – A Csallóközi Táncegyüttes hetven éve című előadással érkezett Galántára.

Felkészítő tanár: Szabó Eszter.    

2024-ben a Csallóközi Táncegyüttes különleges kettős jubileumot ünnepel: 70 éve, hogy az együttes megalakult, és 10 éve indult útjára a gyermektáncegyüttes.

1954-ben alakult Pozsonypüspökin Sztriezsenyec Horváth Rudolf kezdeményezésére, Felső-Csallóközi Népi Együttes néven. Pozsonypüspöki után Somorján, majd Dunaszerdahelyen talált otthonra. Az alapítók lelkesedése hamar eredményeket hozott: a csoport helyi szinten is elismertté vált, majd országos sikereket is elért. Az együttes fejlődését olyan vezetők irányították, mint Quittner János, Dudek Ferenc és Brandl Ferenc, akik mindannyian saját stílusukkal formálták a csoportot, és jelentős hatással voltak annak művészi színvonalára. 

2014-ben Oláh Attila vette át a Csallóközi Néptáncegyüttes irányítását. Az Ifjú Szivek Táncszínház egykori hivatásos táncosaként, táncművészként és koreográfusként teljesen új szemléletet hozott a csoport életébe. Tapasztalatával és elhivatottságával nemcsak a felnőtt együttes műhelymunkáját emelte új szintre, hanem megalapította a gyermektáncegyüttest is, amely mára az együttes egyik legfontosabb pillérévé vált. Fecske Renáta néptáncpedagógussal közösen egy olyan közösséget hozott létre, amely 3–18 éves korig biztosít teret a fiatalok számára a néptánc tanulására és a közösségi élmények megélésére.

• • •

A XIX.  Kincskeresők konferenciát 2024. november 13–14-én, Galántán, a Hotel CITY konferenciatermében rendezték meg.

A Kincskeresők a regionális értékeket kutató diákok országos konferenciája.

A konferenciára témamegkötés nélkül jelentkezhettek a gyerekek a szülőföldhöz kötődő bemutatókkal – természet- és társadalomtudományos témakörben csakúgy, mint az új, a 21. század követelményeinek megfelelő kezdeményezések, társulások vagy a hely szellemét gazdagító jeles személyek bemutatásával – vagy egyszerűen „csak” a saját családot, szülőket, nagyszülőket bemutató családtörténettel, a nagyszülők fényképalbumán keresztül – hisz ebből is kirajzolódik a regionális történelem egy-egy szelete. A bemutatott prezentációk sok esetben megfelelnek a tudományos kutatás feltételeinek, de mivel a diákok és a felkészítő tanáraik önállóan választják ki és dolgozzák fel a témákat, előfordulhatnak kevésbé igényes előadások is.

Előfordulhat, hogy az adatközlők kis száma miatt nem kap a kérdező teljes képet a témáról. Mivel életkorukból adódóan a diákok hajlamosak kritika nélkül elfogadni az adatközlők állításait, néha pontatlan információk is megjelenhetnek a prezentációban. A komoly, tudományos kutatásoknál ezt több forrásból származó információk egybevetésével tudják megoldani.

Az országos konferencián 10 perces diákelőadások hangzanak el, melyet az előadók vetített képekkel, esetenként tárgyi emlékek bemutatásával illusztrálnak. Az előadás utáni 5 perces vitában a zsűritagokon kívül a diákok, a tanárok és az érdeklődő közönség is tehet fel a témával kapcsolatos kérdéseket, amelyeket az előadóknak röviden meg kell válaszolniuk.