Első festményei is Munkácsy sokalakos népéletképeit követték. Az Áldozat című drámai kompozíciója tűzvész áldozatait gyászoló falusiakat mutatott be. Alkotásával a Magyar Szalon című folyóirat első díját érdemelte ki.

1882-től a budapesti Mintarajziskolát látogatta, 1885-ben Münchenbe ment, majd 1887 és 1889 között a párizsi „kulturális zsongás” segítette pályájának alakulást és képzőművészeti fejlődést a Julian Akadémián. Már müncheni tanulóévei alatt barátságot kötött Hollósy Simonnal, s rövidesen a művésztelep megalakulása után ellátogatott Nagybányára.

1903–1910 között Párizsban dolgozott, 1912-ben részt vett a nagybányai művészek jubiláris kiállításán. 1920-tól a Képzőművészeti Főiskolán tanított, a művészeti élet szervezésében több társaság elnökeként vett részt. Visszaemlékezéseit 1945-ben publikálta, emlékmúzeuma 1962-ben nyílt meg Cecén.