Vereknyétől Vereknyéig… Quittner János emlékére

Június 21-én, a Tompa Országos Versenyen ért utol a gyászhír: Jancsi mégis elment, nem viccelt azzal, hogy nincs jól… Az ember saját kínja-gondja és munkája mellett sokszor halaszt el találkozásokat, így maradt el az utolsó, amelyre hetek óta készülgettünk… De legalább a megvalósult utolsó még szép volt, jókedvű, reményekkel és tervekkel teli. Felesége, Rózsika csodálatosan pompázó kertjében lépten-nyomon mesés virágok adták a találkozás hátterét, meghitt hangulatát.

Mindenkit megrázott a hír: aznap este lépett fel a Szőttes (Kamara Néptáncegyüttes), a konferanszié Quittner János életművének és emlékének ajánlotta a műsort… (a felvételt majd láthatják), a zenekar pedig egy egész zenei betéttel emlékezett rá nagy szeretettel és szomorúsággal.

Sokszor mondogatta: rá már a kutya se emlékszik… Talán így érezte a rohanó világ kevesebb ráeső figyelméből, de tanúsíthatom, hogy halálának híre minden ott tartózkodó idősebbet és fiatalabbat egyaránt lesújtott, mert ha nem is volt már reflektorfényben, munkásságát, alkotásainak súlyát, jelentőségét kultúránk archívumai megőrzik akkor is, amikor majd a kortársak is elmentek már utána…

Archív felvételeinkkel tisztelgünk alkotói pályája előtt, barátainak, tisztelőinek, és elsősorban imádott családtagjainak pedig őszinte részvétünket fejezzük ki.

Fent: 70. születésnapja apropóján készült Haraszti Gyula „Vereknyétől Melbourne-ig” című portréfilmje, nézzék meg értőn és szeretettel!

Az alábbi rövidfilm pedig köszöntő gyanánt készült:

Életrajzából:

Quittner János 1941. szeptember 27-én született Pozsony-Vereknyén, egy több száz éves pozsonyi család negyedik gyermekeként..
1947–1952-ben szülőfalujában, Pozsony-Vereknyén végezte az alapiskola első öt osztályát.
1952–1959-ben a pozsonyi Május 1. téri művészeti irányzatú, kilencéves polgári középiskolába járt.Már a középiskolában eljárt a pozsonypüspöki táncpróbákra a Felső-csallóközi Népi Együttesbe, majd később Somorjára, a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesbe.
1961-ben, húszévesen feleségül vette Tekauer Rozáliát, akivel a Csallóközi Dal- és Táncegyüttesben ismerkedett meg. Gyermekeik Pozsonyban születtek. 1962-ben Yvett Anna lányuk, 1963-ban fiuk, János Sándor.
1963–1967-ben elvégezte az amatőr koreográfusok és együttesvezetők távtanfolyamát. Ezt szakérettségiként ismerték el az állami népművelési intézmények. Később ugyanebben az intézetben 1969–1983 között állandó óraadó tanár volt.
1964–1973 között több alkalommal táncos-koreográfus ösztöndíjasa volt a Magyar Állami Népi Együttesnek.
1969-ben Pozsonyban a Csemadok néptánc szakelőadójaként létrehozta a Szőttes Kamara Néptáncegyüttest.
1973–1977-ben a pozsonyi Színház- és Zeneművészeti Főiskola (VŠMU) koreográfus-rendező szakán levelező tagozaton tanult, itt szerezte meg diplomáját 1977 decemberében.
1983 márciusában, mivel nem látta biztosítottnak a Szőttes jövőjét, nem tért haza élete első Nyugat-Európai útjáról. Családjával együtt 1983 végén kivándorolt Ausztráliába.
1984-től 87-ig Melbourne-ben gyári rakodómunkásként dolgozott, de már 1984-ben létrehozta az Új Szőttes Néptáncegyüttest és a Melbourne-i Magyar Központ segítségével a gyári munka mellett tánciskolát vezetett. Később óraadó tanárként dolgozott több ausztráliai tánciskolában (Victorian College of The Arts, Priscilla’s Character Dance School, Margaret Walker Folk Dance Centre, Blacktown Dancers). 1985-től mindemellett vezetette a tanítványai által alapított Melbourne-i „QUJ” Charakter & Folkdance Theater-t. Ausztráliában koreografált nemcsak a magyar, hanem a szlovák, horvát és egy őshonos „abo” táncegyüttesnek is.
1990-ben visszatér Európába. Magyarországon, Dunaszigeten telepszik le. Mivel a Szőttesben nem tartanak igényt tudására, vendégkoreográfusként kezd dolgozni a Szlovák Állami Népi Együttesben (SĽUK). 1991-ben közéleti személyiségek unszolására megpályázza, majd elnyeri az Ifjú Szivek igazgatói posztját, ahol 1993-ig tevékenykedik.
1994-ben Németországban a Szerb Nemzeti Együttesnél dolgozik vendégrendezőként, közben a Magyar Állami Népi Együttes igazgatójának művészeti tanácsadójaként dolgozik.
1995-ben visszatér Ausztráliába, tovább folytatja munkáját a „QUJ” Charakter & Folkdance Theater-ben és elkezdi szervezni, rendezni a C.U.B. Malthause Theater-ben az István a király rockopera ausztrál verzióját. 1996 végén újra visszatér Európába, ahol rendez Németországban (Alvó lovagok), forgatókönyvet ír és megrendezi a Rege és üzenet című műsort a Gombaszögi Kulturális Napokra, valamint megírja, megrendezi a dunaszigeti „Tündérrózsa” Hagyományőrző Egyesületnek a Tüzet gyújtunk, szeretetet osztunk című táncszínházi produkciót.
1998-ban két évre újra a déli félteke lesz az otthona. Rendez, forgatókönyveket ír, és vezeti a QUJ Táncszínházat.
2000-ben visszatér Dunaszigetre, ahol megírja a forgatókönyvét, majd megrendezi a millenniumi falunapot A tűznek nem szabad kialudni címmel. A következő év termése a Magyarok találkozója a Duna két partjáról, majd 2002-ben újra a gombaszögi műsor a feladat. A zenés színház témája Mosonmagyaróváron kel életre, ahol megrendezi a Muzsikáló dívák című műsort. A következő években újra Ausztrália, majd Magyarország Quittner János otthona.
2006-ban Melbourne-ben megrendezi a város egyik főterén az 1956-os forradalom évfordulójára a Pro Patria, Pro Libertate című rockballadát, majd 2009-ben bemutatják a Magyar Központban a Megfeszített című rockoperát. A bemutató után visszatér Európába. Barátai, tisztelői Dunaszerdahelyen rendeznek számára műsort hetvenedik születésnapjára.
2006-ban 65 évesen Csáky Pál miniszterelnök-helyettes a Szlovák Köztársaság Ezüstplakettjével tünteti ki.
2011-ben Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes a Szlovák Köztársaság Aranyplakettjét adományozza a hetvenéves Quittner Jánosnak, a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes alapítójának, koreográfus-rendezőnek a néptáncmozgalom és a kultúra terén kifejtett több évtizedes tevékenysége elismeréséül.

Az alábbi felvételeken az az esemény követhető nyomon, amikor a Pozsonyi Casinóval közös rendezvényen bemutattuk a Quittner János koreográfus-rendezőről készült, „Vereknyétől Melbourne-ig” című filmet, valamint az ezzel párhuzamosan napvilágot látott „A mozgás mestersége” című könyvet, amely oldalainkon hozzáférhető.