Jubilál a GAUDIUM

A Németh Imre vezette Gaudium régizene-együttes idén ünnepli fennállának 40. évfordulóját. A jubileumot két hangversennyel ünnepelte: június 9-én a somorjai református templomban, június 12-én a Corvin Mátyás Alapiskola és a Madách Imre Gimnázium diákjai előtt léptek fel. Nyáron pedig csehországi turnéra készülnek. 

Az „Ó, nagy kerek kék ég – Balassi Bálintra emlékezve” című műsorban a Gaudium tagjai mellett közreműködött Béhr László színművész, Hamar Tímea (ének), Homoki Zsolt (lant) és Falusi János (ütőhangszerek).

A műsorban elhangzott művek:

• Josquin des Prez (1450–1521): Je n’ose plus
• Johannes Tinctoris (1435–1511): Vostre regart 
• Heinrich Isaac (1450–1517): Carmen
• Codex Caioni (XVII. század): Missa
• Balassi Bálint (1554–1594): Egy katonaének
• Balassi Bálint: Ó, én kegyelmes Istenem
• Elment a két lány (magyar népballada, XVI. század)
• Táncok a Lőcsei kéziratból (XVII. század): Chorea Hungarica, Intrada, Chorea Polonica
• Josquin des Prez: Mille regretz, Guillaume se va chaufer, Ell grillo
• Balassi Bálint: Borivóknak való/ Pijácka pieseň (Vojtech Kondrót fordítása)
• Balassi Bálint: Áldott szép Pünkösdnek
• Táncok a Lőcsei kéziratból: Chorea ex A, C, F, C
• Balassi Bálint: Ó, nagy kerek kék ég
• Balasi Bálint: Ó, én édes hazám
• Giovanni Gastoldi (1555–1622): Lo Sdegnato, Il Ballerino

____

A jubileum alkalmából Németh Imrével készített és a Somorja és Vidéke májusi kiadásában megjelent interjúból idézünk:

„– Honnan jött az ötlet, hogy olyan zenekart hozz létre, amely a régi korok zenéjének felelevenítését, ápolását tűzte zászlajára?

Németh Imre: Akkoriban a Szlovák Filharmónia énekkarában énekeltem, mellette az Ifjú Szivek szólistája, népdalénekese voltam. De még korábbra, 1976-ra vezethetők vissza az események: Pozsonyban, a Kultúra és Pihenés Parkjában (PKO) lépett fel a budapesti Ex Antiquis együttes, amely Hacki Tamást, a különleges, egyéni technikájáról ismert füttyművészt kísérte. Nagyszerű zenét játszottak, de ami az én szempontomból még fontosabb, hogy tagja volt a csapatnak Czidra Laci is, aki később meghatározta, egyengette zenei pályámat.

– Czidra László a Camerata Hungarica csoportban is játszott, ez volt a magyar régizene fellegvára. Vagyis itt kereshető az összefüggés.

N. I.: Úgy van. A koncert után megkerestem, összeismerkedtünk, és azóta őt mondhatom a mentoromnak. Tőle kaptam a legnagyobb segítséget, szakmai tanácsokat, kottaanyagot… Lacinak tetemes régizenei archívuma volt, és ez jött jól, amikor megalapítottam a Gaudiumot. Az együttes első fellépése Gombaszögön volt 1984-ben. Innen számítom a negyven évet.

– Negyven év iszonyúan hosszú idő. Hogy sikerült együtt tartani a csoportot?

N. I.: 1986 és 2001 között az Ifjú Szivek kötelékében működtünk, ezt nevezem az aranykornak. 30-40 koncertünk volt évente. Azt is el kell mondanom, hogy elég gyakori volt a tagcsere az együttesben, olyan is előfordult, hogy egyszerre 12 tagja volt a Gaudiumnak. Hozzávetőleg hatvan zenész és énekes fordult meg az együttesben.

Repertoárunk nagy része a 16–18. századi, felvidéki kéziratos forrásokból származik. A Gaudium fontos küldetésének tekinti a régi korok zenéjének népszerűsítését az ifjúság körében.

– Készítsünk mérleget: mi fért bele negyven évbe?

N. I.: Közel ezer fellépés, ami nagyon nagy szám… Szerepeltünk olyan rangos hazai eseményen is, mint a Pozsonyi Zenei Napok. Sok külföldi hangverseny is belefért, a teljesség igénye nélkül: koncerteztünk Bécsben, Salzburgban, Prágában, Český Krůmlovban, Budapesten, Kecskeméten, de eljutottunk Izraelbe és Kanadába is. Ehhez jön nyolc CD, és sok televíziós szereplés. A Szlovák és a Magyar Rádió archívuma is őrzi felvételeinket. Lényegében a csoport munkásságából nőttek ki a régizene-fesztiválok, amelyeket én szerveztem Somorján. Tizenkét ilyen esemény zajlott színvonalas nemzetközi részvétellel.

– Külön fejet hajtok az előtt, hogy végig sikeresen menedzselted együttesedet.

A „szives” időkben ez viszonylag könnyű volt, 2001 óta, amikor önállásódott az együttes, már sokkal nehezebb. Persze mecénásokra már a régi időkben is szükség volt. Hálás vagyok néhány barátnak – Pisch Lászlónak, Jávorka Tamásnak, Péntek Istvánnak, Vörös Károlynak, és a főszponzoromnak, Czucz Istvánnak – akik gyakran segítik a munkánkat, létezésünket.”

Szerző: Strieženec Alex (Somorja Város oldala)