Dohnányi Ernő Pozsonyból indulva hódította meg a világot

Dohnányi Ernő, a zseniális zongorista és nem kevésbé zseniális zeneszerző 145 éve, 1877-ben látta meg a napvilágot Pozsonyban.

Édesapja Dohnányi Frigyes, a Pozsonyi Királyi Katolikus Főgimnázium tanára volt, és erősen érdeklődött a művészetek iránt. Tehetséges csellista volt, rendszeresen és elismerten szerepelt a pozsonyi polgárság zenei igényeit kielégítő koncerteken és házi muzsikálásban egyaránt. Még Liszt Ferenccel is játszott együtt egy pozsonyi koncert alkalmával.

A családban rendszeres kamaramuzsikálás folyt, és a tehetséges kisfiú hamar csatlakozott a felnőttekhez. Érettségi után a bécsi zeneakadémia helyett a budapestit választotta tanulmányai színhelyéül. Döntése nagy jelentőségű lett a XX. századi magyar zene szempontjából. Zongorát Thomán Istvánnál, zeneszerzést Koessler Jánosnál tanult. 1895-ben Brahms meghallgatta az Op. 1. c-moll zongoraötösét. „Magam sem tudtam volna jobban megírni” – nyilatkozta a műről.

A kitűnő sikerrel végzett tanulmányokat azonnal jelentős koncertek követték: Bécs, Berlin, London, Boston közönsége lelkesedik játékáért. Zeneszerzőként is elismerésben részesül: Op. 5 zongoraversenyének egytételes változatával megnyeri a Bösendorfer-díjat. Két alkotásával Király-díjban is részesül.

28 éves, amikor a Königliche Musikhochschule művésztanára lesz Berlinben. Ez biztos anyagi hátteret biztosít, hogy kedve szerint komponáljon, koncertezzen, és élhessen gond nélkül családjával. Tíz év múlva, 1915-ben tért haza Magyarországra. Kezdetben szerződéssel zongorát tanított a Zeneakadémián, majd néhány hónapon át a főigazgatói tisztet is betöltötte. Ekkor lett a Filharmóniai Társaság elnökkarnagya is.

1920-ban, a Tanácsköztársaság leverése után a Horthy-kormány elrendeli azonnali elbocsátását az állami szolgálatból. Ennek ellenére folyamatosan koncertezik Budapesten, és az egész országban. Egyedül gondoskodik a főváros hangversenyéletéről. Évadonként majd 120 hangversenyt ad. 1922-ben a Kolozsvárról Szegedre költözött egyetem díszdoktorává avatja.

A harmincas évek elejére Dohnányi igazi zenei nagyhatalom: mesteriskolát vezet, a Rádió főzeneigazgatója lesz, elnökkarnagy. Számos kitüntetés, köztük a Corvin-lánc, a francia Becsületrend birtokosa. 1934-től, mint a Zeneakadémia újbóli főigazgatója, a felsőház tagja. Nevéhez fűződik az első Liszt-verseny megszervezése, melyet tanítványa, Fischer Annie nyert meg.

A II. világháború kitörése nehéz politikai és kulturális helyzetet teremtett, amely döntésre késztette az idősödő mestert. 1944-ben elhagyta az országot, és nem is tért vissza többé.

Élete hátralevő részében anyagi és erkölcsi nehézségekkel kellett megküzdenie. A háború után felkerült a háborús bűnösök listájára. Ez alól azonban hamarosan hivatalosan is tisztázódott, bár még évekig kísértették a képtelenebbnél képtelenebb vádak, amelyek bizonytalanná tették egzisztenciáját.

1948-ban a biztosabb megélhetés reményében hagyta el Európát. Előbb Argentínába utazott, majd elfogadta a Florida State University felkérését, és az állam fővárosában, Tallahasseeban telepedett le. Élete végéig az egyetem tanára maradt. Fáradhatatlan derűvel tanított, koncertezett. A halál is munka közben érte: New Yorkban egy lemezfelvétel közben megfázott, és életének 83. évében a betegség következtében elhunyt.

Florida állam kormányzója július 27-t, a zeneszerző születésnapját Dohnányi-napnak nyilvánította, ezzel bizonyítva nagyrabecsülését.

„Napfény! Mindig csak napfényre vágytam! És ezt a fényt nemcsak a természetben kerestem, hanem mindenütt, az emberek jellemében és a sajátomban is… Ha pihenni kívántam, kikapcsoltam magamból mindazt, ami kellemetlen és nyugtalanító. A legteljesebb pihenést … nevezhetném téren és időn túli testetlen eszmélésnek … a komponálás jelentette számomra, amikor életérzésem észrevétlenül kilépett belőlem, hogy szétáradjon.”
(Dohnányi)

Budapesti Philharmonikusok Zenekara, vezényel Dohnányi Ernő.
„His Master’s Voice” 270994 ., BR 2089-1.
(Forrás: Az Országos Széchényi Könyvtár Zeneműtára; Nyáry Krisztián)

Kapcsolódó:

Mit is tett valójában Dohnányi Ernő Erkel Himnuszával?

Fent:

A Magyar Kultúra Napja tiszteletére magyar szerzők művei hangzottak el a Magyar Rádió Márványtermében, 2020. január 21-én.
Dohnányi Ernő: Szerenád (1902)
Lajtha Trió: Ábrahám Márta – hegedű, Bolyki András – brácsa, Baranyai Barnabás – cselló 

Videó: Remete Péter

Kiemelt kép: Sanvan – http://mek.oszk.hu/02100/02185/html/539.html, Közkincs