Cziffra György 100

Cziffra György

Cziffra György 1921-ben született Budapesten. Bár a New Grove Dictionary magyar születésű francia zongoristának nevezi, Cziffra sosem vallotta magát másnak, mint magyarnak, aki történetesen – élete utolsó évtizedeiben – francia állampolgár volt.

Csodagyerekként kezdte pályáját, amelyről magyar nyelven is megjelent önéletrajzi könyvében, az Ágyúk és galambokban vall.

1930-ban került a Zeneakadémiára Dohnányi Ernő tanítványaként. Nagysikerű szólista karrierjét a II. világháború szakította félbe. Az érzékeny lelkű és kezű művésznek gyötrelmes volt a szolgálat a hadseregben és az azt követő oroszországi hadifogság. Az események nem csak megtorpantották zenei fejlődésében, de kilátástalanná tették az eljövendő folytatást is. 1947-ben hazatérve úgy látta, korábbi eredményei semmivé lettek, így éjszakai bárok zongoristájaként kemény munkával tartotta el családját. A Ferenczy Györggyel való találkozás után újból szép sikereket ért el, de ennek ellenére sem látta biztosnak jövőjét. Ezért 1950-ben úgy döntött, hogy – illegálisan – elhagyja az országot. A kudarcba fulladt kísérlet miatt három évi börtönnel sújtották, de 1953-tól ismét folytathatta szólista-karrierjét és rövidesen különleges rangot vívott ki magának a zenei életben. Fellépésein kívül közel négy és fél órányi zenét játszott szalagra a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat (a Hungaroton elődje) részére, ezek ma már mind hozzáférhetők lemezen. 1955-ben Liszt-díjjal tüntették ki, ez volt az első alkalom, hogy a díjat nem zeneszerző kapta.

1956-ban Franciaországba emigrált, ahol haláláig élt.

Tüneményes technikai virtuozitásával, pontos, tiszta vonalrajzú és tüzes energiájú játékával világszerte átütő sikert aratott. Ma különösen a XIX. századi repertoár, elsősorban Schumann, Chopin és Liszt zenéjének avatott tolmácsolójaként tartják számon. Saját készítésű átiratai remek zeneszerzői készségről és kiváló ízlésről tanúskodnak.

Művész-patrónusi tevékenységét 1969-ben kezdte, amikor Versaillesban megalapította a nevét viselő nemzetközi zongoraversenyt. Saját eredményei közé tartozik a senlisi királyi kápolna helyreállítása, illetve az ottani Liszt Ferenc Auditórium létrehozása. Számos alapítvány és ösztöndíj megálmodója és megteremtője, aki a pályakezdő művészek tanulmányainak támogatásával kiemelkedő szerepet vállalt a nagy európai pianista-hagyomány továbbörökítőjeként. //Tamás Katalin (Zeneakadémia)

(Visited 27 times, 1 visits today)
%d bloggers like this: