François Fiedler, a Kassáról indult magyar–francia festőművész

François Fiedler portréja © SuperCalifornian

100 éve született Kassán François Fiedler, Fiedler Ferenc magyar származású francia lírai absztrakt festőművész, a II. világháború utáni párizsi iskola tagja.

Csodagyerekként már 5 évesen festett, 10 évesen felnőttek között állított ki, és megbízást kapott a kassai templom oltárának díszítésére. A negyvenes években segített tanárának, Szőnyi Istvánnak hamis papírok készítésében az üldözöttek részére.

1948-ban ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol Joan Miró barátjává fogadta, éveken át közös műteremben dolgoztak, és Fiedlert a „fények festőjének” nevezte. Megismerkedett Chagall-lal, Aimé Maeght-gal, Giacomettivel, Braque-kal. Közös kiállításokon szerepelt a kor nagy festőivel.

Hatott rá Jackson Pollock festészete, a hatvanas évektől csurgatott képeket készített, köveket és a homokot is használt. Párizsból vidékre költözött, képeit gyakran bízta az időjárásra, hogy a természet formálja azokat.

2012-ben New Yorkban egyedüli európaiként szerepelt a Jackson Pollock, amerikai absztrakt expresszionista festőművész születésének 100. évfordulója alkalmából rendezett kiállításon. 16 műalkotása jelenleg is a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található.

 

Videók: Kálmán Makláry Fine Arts

„A vászon minden négyzetcentiméterét kimerítette. Ez az all over hatás nagyon erős. Mivel a festményein nincs központi figura, nincs nézőpont, nincs hierarchia, ezzel rákényszerít, hogy végigpásztázzam az egész vásznat és annak minden történetét. Minden repedést meg kell élnem, mert ezek az igazán hangsúlyosak. A képek visszabontásához kaparókat, vakolókanalat, késeket használt, és a kaparások után, az újraépítéssel járó repedések majd a képek megmozgatása révén elérte, hogy nem tudjuk, merre van a fent és a lent, merre van a bal és jobb, mi a kép mérettartománya.

Fiedler festményei teljes mértékben uralják a teret. Bár monumentálisak, mégis nagyon közel kell menni hozzájuk, hogy mindent feltérképezhessünk, amit kínálnak nekünk. Addig nézem őket, míg a repedésekben felsejlenek az átvilágító színek.

Csodálatos felfedező út. Ugyanakkor nehéz is, hiszen nincsenek konkrét jelentés-átadások, nincsenek fortélyosan elrejtett szimbólumok, nem a tudatunkra, hanem a tudattalanra hat. A kaparás-visszaépítés lenyűgöző hatása a képek belső ragyogása, ha nagyon alaposan és nagyon közelről nézem, ezek a képek szinte világítanak. Ebből a fényből a felszakadt sebekre is következtethetünk. Antalffy szerint ez a gesztusfestészet egyik sajátja. Fiedler nagyon gyors váltásokra volt képes, egy pillanat alatt elhagyott olyan technikákat, amelyeket nem érzett tökéletesnek, a képeket megmozgatta, lefektette, oldalukra állította, számított a gravitáció hatásaira, megfolyatta a festéket. Ez a plein air művészet egyik fő jellemzője. És egyben Fiedler forradalma. A képekre nem csak a festék és az ecset hat, hanem a napfény, a szél, a szárazság, a nedvesség és a homok is. Minden természeti elemnek kitette az alkotásait. És akkor fejezte be, amikor nem volt több tennivalója a festménnyel.” (Hangyál Judit)