Bujdosóból festőművész: Madarász Viktor

190 éve született Madarász Viktor.

Közhonvéd, majd hadnagy volt a szabadságharcban. Ez az ifjúkori élménye végigkísérte egész életén; művészetét mindvégig a nemzeti függetlenség eszméjének szentelte; a magyar történelem hősi és tragikus emlékeit idézte a nemzeti szellem ébrentartására. A szabadságharc leverése után egy ideig bujdosott, majd jogot tanult, amit azonban hamarosan felcserélt a festőpályával.

1853–55 között a bécsi akadémián a történeti-festészeti szakosztály hallgatója volt. Ekkor festette első történeti tárgyú képét (Kuruc és Labanc), amelyet 1856-ban Budapesten állítottak ki. Ezután Waldmüller szabadabb szellemű magániskolájába került, e korszak termése A bujdosó álma című, Thököly Imrét ábrázoló műve.

1856-tól Párizsban L. Cogniet műtermében tanult, ahol az akadémikus-romantikus szemléletű történelmi festészet képviselői közül különösen Delaroche művészete hatott rá. Itt alkotta meg 1859-ben élete fő műveit: Hunyadi László siratása, Zách Felicián és Zrínyi Ilona Munkács várában című történelmi jeleneteit. 1864-ben festette Zrínyi és Frangepán, 1868-ban Dobozi című képeit, 1867-ben Dózsa-portréját és ugyancsak 1868-ban Dózsa népe című kompozícióját. Drámai erejű történelmi festményeit Párizsban aranyéremmel tüntették ki.

1870-ben hazajött Budapestre, ám a francia művészethez kapcsolódó, erőteljes művei nem nyerték meg a bécsi szokványhoz szokott kritika tetszését. Bethlen Gábor tudósai körében című pályaművét visszautasították.

Egy 1873-ban történt újabb méltánytalanság után visszavonult a festészettől, s apjától örökölt üzletével foglalkozott. 1875-ben festett Petőfi halála című képe művészi erejének hanyatlásáról tanúskodott. Üzlete tönkrement, 1902-ben elárverezték, 1903-ban újra festeni kezdett, főként portrékat és néhány fáradt történelmi kompozíciót alkotott.

Korábbi művei azonban a romantikus-akadémikus történelmi festészet egyik legjobb magyar képviselőjévé avatták.

(Visited 46 times, 3 visits today)
%d bloggers like this: