Péter Katalin (1937–2020)

2020. február 2-án, életének 84. évében elhunyt Péter Katalin történész, a Történettudományi Intézet professor emeritája, a kora újkori társadalom- és művelődéstörténet neves kutatója.

Péter Katalin 1937-ben született Budapesten. Egyetemi tanulmányait a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen végezte. Ezt követően 1959-ben került az MTA Történettudományi Intézetébe, amely élete egyetlen munkahelye volt, bár óraadóként az ELTE-n és a CEU-n is hosszú éveken át oktatott.

Figyelme még a nemzetközi érdeklődés felélénkülése előtt fordult a reformáció és a katolikus megújulás története felé, e téren folytatott munkája igen hamar a nemzetközi történetírás élvonalába került (Studies on the History of the Reformation in Hungary and Transylvania, Göttingen, 2018). Ugyancsak korát megelőzve helyezte kutatásai homlokterébe a családok, a nők, a gyermekek kora újkori történetét (A gyermek a kora újkori Magyarországon, Budapest, 1996; Beloved Children. History of Childhood in Hungary in the Early Modern Age, Budapest – New York, 2001).

Péter Katalin életműve nem csupán írásaiból áll, hozzátartoznak tanítványai is, akiket soha nem lankadó érdeklődéssel kísért pályájuk kezdetétől fogva, igyekezett megmutatni számukra a kutatói kérdésfeltevés izgalmát, a levéltári búvárlatok rejtelmeit. A ma Magyarországon a 16–17. század vallástörténetével foglalkozó kutatók mindannyian az ő köpönyege ujjából bújtak elő, a nemzetközi kutatások számos eredménye az ő közvetítésével jutott el Magyarországra az 1980-as években. Sziporkázó, elgondolkodtató kérdésfeltevései egész generációk kutatásait állították irányba, és illesztették hozzá a német és angolszász történetírás paradigmáihoz.

Gondolkodásmódját és írásait a szokatlan témák felvetése, a meglepő asszociációk, az éles logikával megírt elemzések jellemezték. A magyar tudományosságot a legmagasabb szinten képviselte hazai és nemzetközi konferenciákon. A Tanárnő hirtelen távozott közülünk, számos új ötletén, készülő tanulmányain dolgozott. Ragyogó, élénk szelleme, hatalmas tudása, fanyar humora örökké hiányozni fog.

A Történettudományi Intézet munkatársai

 

A szellem órája (2001. március 14.) Az ellenreformáció idején, az ún. gyászévtizedben (1671–1681) gályarabságra hurcolták azokat a protestáns prédikátorokat és tanítókat, szám szerint 41-et, akik nem voltak hajlandók hivatásukat feladni vagy áttérni a katolikus hitre. Az eseményekről Fabiny Tibor egyháztörténész és Márkus Mihály református püspök beszél. A műsorban Rubold Ödön részleteket olvas fel Kocsi Csergő Bálint: A kősziklán épült ház ostroma c. művéből.
A műsorban megszólal még Szokolay Sándor a Kantáta a gályarabok emlékére c. zenemű szerzője, Szebik Imre evangélikus püspök, Tislér Géza református főjegyző, Smidéliusz Zoltán evangélikus püspökhelyettes, Seregély István római katolikus érsek, Frits de Ruyter de Wild (de Ruyter admirális leszármazottja) és Bölcskei Gusztáv református püspök.
Kerekasztal-beszélgetés keretében Péter Katalin tudományos tanácsadó (MTA Történettudományi Intézet), Szögi László történész (az ELTE Egyetemi Könyvtárának főigazgatója) és Hafenscher Károly ökumenikus tanácsadó (Magyarországi Evangélikus Egyház) értékeli a korszakot és annak egyházi vonatkozásait.
Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás, operatőr: Sibalin György, rendező: Hevér Zoltán

Kapcsolódó:

Önvallomás

Péter Katalin: A reformáció: kényszer vagy választás?