Ignotus

150 éve született Ignotus Hugó magyar költő, író és újságíró. A magyar kritikatörténelem meghatározó alakja, a Nyugat első húsz évében a folyóirat főszerkesztője. A városi költészet egyik kiemelkedő képviselője, a modern magyar irodalom szervezője: hatalmas szerepe volt abban, hogy a Nyugat aranynemzedéke világszínvonalra emelte a magyar irodalmat.

Előbb a Hét című folyóirat munkatársa, majd a Magyar Hírlap riportereként a világ számos helyéről tudósított. A Slemil keservei című 1891-ben megjelent verses regényéről az irodalmi élet formálója, Gyulai Pál is elismerően nyilatkozott. Élete hátralévő részében csak két verseskötetet adott ki, a Nyugatban alig húsz költeménye jelent meg. Elsők között fedezte fel Ady zsenialitását, mellette jelentéktelennek tartotta saját alkotásait. Kiváló novellákat is írt (Vallomások, 1894; Emma asszony levelei, 1893–1906) , de hivatásának a kritikát és az irodalomszervezést választotta. A Nyugat egyik alapítója lett 1908-ban, az első számba Kelet népe címmel ő írta a programadó cikket. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált, innen is követte az irodalmi életet, küldte haza kritikáit. Idősen és betegen tért haza 1948-ban, itthon kitüntetések fogadták.

IGNOTUS: VERS

Alig kezdtem: ködök ereszkednek
Nap a napnak gondolatlan sirt ás,
Ami tegnap ökölemelés volt,
Ma bizony jó, ha szájrándítás.

Innen is, onnan is kezem lehanyatlik
Ahogy, idegen, magam elé nézek,
El sem mentem: más ül a helyemben,
S ajkam elernyed, ahogy fütyörészek.

Egyre-kettőre lekopik rólam,
Amit tudtam, amit akartam
Magam is alig emlékszem magamra,
S mire meghalok, rég meghaltam.
(1908)

Kapcsolódó: