Hamvas Béla (1897–1968)

0 Views

0 Likes

50 éve hunyt el Hamvas Béla. Eperjesen született evangélikus lelkészi családban. Édesapja, Hamvas József a pozsonyi Evangélikus Líceumban vállalt magyar–német szakos tanári állást, így a család 1898-ban Pozsonyba költözött.

1915-ben, érettségi vizsgái után önkéntesként beállt katonának, 1916-17-ben az ukrán fronton teljesített szolgálatot, kétszer megsebesült. 1919. novemberében édesapja megtagadta a szlovák hűségesküt, kiutasították őket Pozsonyból és Budapestre költöztek.

Tanulmányait 1919 és 1923 között a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakán végezte. Pályafutását 1923-ban újságíróként kezdte a Budapesti Hírlapnál és a Szózatnál. 1927-től 1948-ig könyvtárosként dolgozott a Fővárosi Könyvtárban.

1936-ban megírta A magyar Hüperiont. 1940 és 1944 között háromszor hívták be katonai szolgálatra. 1943-ban jelent meg A láthatatlan történet című kötete, 1944-ben fejezte be a Scientia sacra első részét.

1945-ben bombatalálat érte otthonukat, kéziratai és könyvei megsemmisültek. A bor filozófiáját 1945 nyarán, egy Balatonberényben töltött rövid vakáció alatt írta, amelyet imakönyvnek szánt az ateisták számára. 1945-től 1948-ig Az Egyetemi Nyomda Kis Füzeteit szerkesztette, 1946-ban jelent meg az Anthologia humana – Ötezer év bölcsessége című műve.

1948-ban B-listára került és kényszernyugdíjazták. 1948-tól földművesként dolgozott Szentendrén, megírta a Karnevált, az Unicorniist, a Szilenciumot, a Titkos jegyzőkönyvet és a Mágia Szútrát. 1951-től raktáros volt Inotán, Tiszapalkonyán, majd Bokodon. Ekkor készültek a Patmosz, Az ősök nagy csarnoka, Szarepta és Szilveszter című írásai. 1964-ben másodszor is nyugdíjazták, elkészült a Scientia sacra második része, megírta az Ugyanis, a Bizonyos tekintetben és az Öt meg nem tartott előadás a művészetről című műveket.

https://www.youtube.com/watch?v=otmfDFyVkPA

Részlet Hamvas Béla Karnevál című regényének első kötetéből, abból is a Barnabás Maximus polihisztor merengése az élet értelméről egyik kis részlete. A felvétel az Emlékezés Hamvas Bélára c. filmből való (Rudas Gábor, 1997)