Gioachino Rossini (1792–1868)

1792. február 29-én született Pesaróban Gioachino Antonio Rossini (nevét Gioacchino-nak is szokták írni), az olasz opera kiemelkedő mestere. Zenei nevelését otthon kapta trombitás apjától és énekesnő anyjától.

Tízévesen már tudott kottát olvasni, zongorázni, trombitálni, tizennégy évesen lett a bolognai konzervatórium növendéke. Mestereinél többet tanult Haydn és Mozart műveiből, Mozart iránti rajongása miatt Il Tedeschinónak, kis németnek csúfolták.

A közönség kedvence tizenkilenc évesen a Tankréd című operájával lett, ennek rizsáriáját állítólag negyedóra alatt komponálta – annyi idő alatt, amíg megfőtt egyik kedvenc étele, a libamájas rizotto. Az Olasz nő Algírban, majd A török Itáliában nyomán Rossini alig huszonegy évesen már a legnagyobb olasz operaszerzők közé tartozott.

 

 

Ekkor kapott ajánlatot két nápolyi színház vezetésére, a gyakorlatban évente két opera megírására fejedelmi díjazás ellenében. 1815-ben már Nápolyban került színre Angliai Erzsébet című műve, Rossini ebben rögzítette először az áriák díszítéseit (korábban ezt az énekesek fantáziájára bízta) és ebben írt először vonóskíséretet a recitativo (énekbeszéd) mellé.

A következő évben Rómába hívták, ahol alig több mint két hét alatt megírta A sevillai borbélyt. Beaumarchais darabjának egy korábbi megzenésítése igen kedvelt volt a helyiek körében, akik még tüntettek is az új változat ellen, de csak a bemutatóig. Rossini műve egy csapásra feledtette elődjét, a darab világsiker lett.

 

 

A rendkívül termékeny Rossini 1815 és 1823 között húsz operát írt, ő azzal hencegett, hogy egyiken sem dolgozott két hétnél tovább. (Rendkívüli termékenységéhez hozzájárult, hogy sokat plagizált – önmagától, egy-egy áriát kisebb változtatásokkal akár három operájában is felhasznált.) Megesett, hogy barátaival egy étteremben időzve tíz perc alatt két áriát is komponált – ő azt mondta, annyi ötlete van, hogy nincs ideje mindet lejegyezni. Librettóiból minden természetfölötti elemet kihúzatott – kivételt csak egyszer tett, vesztére. A Mózes Egyiptomban előadásakor a szegényes színpadtechnika miatt rendre hangos derültségbe fulladt a jelenet, amelyben a menekülő zsidók előtt szétvált (volna) a Vörös-tenger, a közönség figyelmét a komponista végül egy kórussal terelte el.

1822-től Európában utazgatott, megfordult Bécsben, majd a Szent Szövetség veronai kongresszusán gondoskodott a harmónia megteremtéséről, Londonban fejedelemnek kijáró fogadtatásban részesült. 1824-től a párizsi olasz színházat vezette, szerződésének lejárta után – javadalmazásának meghagyása mellett – királyi zeneszerzőnek nevezték ki.

Utolsó operáját, a hazaszeretetet és szabadságvágyat dicsőítő Tell Vilmost 1829-ben írta, a darabból ma már csak a nyitányt játsszák, azt viszont annál többször. Rossini pályafutása csúcsán állt, amikor harmincnyolc évesen, harmincnyolc operával a háta mögött szinte teljesen felhagyott a komponálással. Arról nem tudunk sokat, mi késztette erre: lehet hogy legendás lustasága, de az is lehet, hogy az új vetélytársak feltűnése. Élete hátralévő évtizedeit óriási vagyonának köszönhetően fényűző körülmények között élte le. Hasát híresen szerette, már A sevillai borbélyban megénekelte a pasticcini tésztát, sőt a legenda szerint a bemutatón nem is volt jelen, mert éppen egy salátarecept után szaladgált. Konyhai kompozíciói közül a bélszín Rossini módra bizonyult a legnépszerűbbnek. Rossini 1868. november 13-án halt meg Passyban, Párizs mellett.

 

 

(Visited 18 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: