Denis Diderot (1713–1784)

A felvilágosodás az európai szellem fényességes tavasza volt. Az értelem, az emberhez méltó érzelem, a gondolkodás és a kifejezések világossága, vagyis a reneszánsz óta érvényesülést igénylő humanizmus időszaka kultúrában és politikában.

Angliában indul el, ahol a XVII. században már túl vannak polgári forradalmukon, majd a XVIII. században Franciaország a szellemi mozgalom központja, ott készítik elő az egész világra ható nagy forradalmat, onnét árad szét egész Európába és innét az egész földkerekségre. Filozófiáját, köztudattá váló világszemléletét Angliában Hobbes, Locke, majd már a XVIII. század elején Shaftesbury készíti elő. Franciaországban tudatformáló főalakjai Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Diderot, d’Alembert. Hatásuk kimutatható minálunk is.

A magyar felvilágosodás főleg az irodalomban jelzi az új igények elindulását. Itt fő alakjaik: Bessenyei, Batsányi, Kazinczy, Csokonai. A vérbe fojtott Martinovics-mozgalom ugyanúgy politikai következménye a felvilágosodásnak, mint Franciaországban a nagy forradalom a francia felvilágosodásnak.

Ennek a francia felvilágosodásnak tehát döntő szerepe van az egész további világtörténelemben. És a tudatformálásban a három legfőbb író-gondolkodó-filozófuspublicista Voltaire, Rousseau és Diderot. – Voltaire mindenekelőtt az értelem, a hideg józan ész, a gúnyos kritika bölcse. Rousseau az érteni akaró és megértést váró érzelem előharcosa. A legfilozofikusabb elme közöttük Diderot, aki bölcseleti tanulmányaiban is. regényeiben és szépirodalmi jellegű dialógusaiban és fő művében, a Nagy Enciklopédia szerkesztésében az értelem és érzelem összhangjára, a méltányosságra, a tudat korlátlan fejlődésére igyekszik utat mutatni. Alakja indokolhatatlanul elhomályosodott Voltaire és Rousseau mindig előtérben maradt emléke mögött. Holott ott kell látni őt egyenrangúként a másik két fő alak mellett.

 

Az apáca (1796.) A nagy XVIII. századi francia filozófus, kritikus, enciklopédista és regényíró legjobb regénye ez a mű. Egy sugárzóan ártatlan és megkapóan életvidám fiatal lányt kolostorba kényszerít a családja. Jóságában és elhagyatottságában engedelmeskedik, leteszi az örök fogadalmat, de minden csepp vére lázad az élet törvényeit megcsúfoló rabság ellen és ki akar szabadulni. Hanem a korabeli egyház nem tűrheti a rendbontást, és Suzanne nővérnek meg kell járnia a legmélyebb poklot is: börtönőrei, eltorzult lelkű szerencsétlen társai az ördögnél is gonoszabbak. Diderot regénye az igazi nagy művek jegyeit viseli: árnyalt jellemekben gazdag, kitűnően felépített, izgalmas – és születése idején veszedelmesen szókimondó, bátor alkotás.

 

Denis Diderot (Louis-Michel van Loo festménye, 1767) - részlet
Denis Diderot (Louis-Michel van Loo festménye, 1767) – részlet

 

A vágy forradalma (Le Libertin, 2000)

Franciaország, a XVIII. század végén. Az állam, az egyházzal szövetségben megtiltja Diderot híres Enciklopédiájának kiadását. Az élet élvezeteit korántsem megvető filozófus meghúzza magát D’Holbach báró kastélyában illegális nyomdájával. Nemsokára megérkezik a nyugtalanító szépségű Madame Therbouche és egy titokzatos kardinális. A kalandokra amúgy is hajló gondolkodó embert végleg felkavarja a madám érzékisége, ezért képtelen hitelesen befejezni az Erkölcsről szóló enciklopédiai szócikkét. Elővigyázatlan és nem veszi észre a szép hölgy és a kardinális árulását: az egyház el akarja kobozni az új ideákat nyomtató filozófus gépeit, vagyonát és életét… 
 
(Visited 14 times, 1 visits today)
%d blogger ezt szereti: