A MI tájaink a Petőfi Irodalmi Múzeumban
Mándy Iván és Mácsai István alkotói világa nagyon sok szempontból közös. Összeköti őket Budapest, mely mindkettejük egyik fő ihletője volt. Nemcsak azok a motívumok, melyek mindkét alkotónál gyakran előfordulnak: alakok, házak, udvarok és ecetfák, erkélyek és kariatidák, gangok és kerítések, lámpák és táblák. A nagyvárosi lét megjelenése, a melankólia a háztetők fölött, a nagyon is nyers valóság, a minden romantikát nélkülöző szegénység vagy éppen az évszakok váltakozása a nagyvárosban.
Mándy Iván 1918. december 23-án született, és 1995. október 6-án halt meg. Első novelláját Schöpflin Aladár közölte a Tükörben. Egy másikról így írt: „Ez a kézirata is félreérthetetlenül magán viseli a tehetség bélyegét. Előadásmódjában van szín, és a képei sokszor frappánsan, újszerűen hatnak.”
Mácsai István festő Mácsai János zenetörténész és Mácsai Pál színművész édesapja. Kezdetben az életképek, a portrék, a csendéletek, szimbolikus alkotások, később az ember épített környezete, lakóhelye, Budapest jelentette számára festészetének fő tárgyát. A szürnaturalista, fotórealista, hiperrealista festészet és az objektív kiemelés mögött emocionális indíttatás jellemzi művészetét.
https://www.youtube.com/watch?v=tqKA7iH6sW0
A locsolókocsi • Mándy Iván ifjúsági regényéből írta és rendezte: Kézdi-Kovács Zsolt
Kapcsolódó:
