Az Emancipációs Kiáltvány
1862. szeptember 22-én tárta a nyilvánosság elé Abraham Lincoln amerikai elnök az Előzetes Emancipációs Kiáltványt, amelyben szabadságot ígért azoknak a – fekete – rabszolgáknak, akik a lázadó déli államok fennhatósága alatt éltek.
A rabszolgák sorsának borzalmairól Harriet Beecher Stowe írónő 1851–52-ben megjelent Tamás bátya kunyhója című regényében írt, az olvasók körében óriási sikert aratva. A fordulatos mű megrázta és elgondolkoztatta olvasóit, s sokban hozzájárult a rabszolgaság elleni harc erősödéséhez. Állítólag a polgárháború idején az írónő Washingtonban találkozott Lincoln elnökkel, aki e szavakkal üdvözölte: „Ön tehát az a kicsi asszony, aki kiváltotta ezt a nagy háborút.”
„Soha életemben nem éreztem bizonyosabbnak, hogy helyesen cselekszem, mint most, amikor aláírom ezt a papirost!” – mondta Abraham Lincoln a „lázadó” déli államok területén élő rabszolgákat felszabadító Emancipációs Kiáltvány aláírása kapcsán.
A szabadságukat elnyert rabszolgák megkapták a jogot a vezetéknév használatának méltóságára is. A 2000-es népszámlálás adatai szerint a történelmi Washington nevet viselő amerikaiak 90 százaléka afroamerikai származású. A történészek szerint a felszabadult rabszolgák közül sokan a szabadság kapuját elsőként megnyitó George Washington előtti tisztelgésül vették fel a nevet, így vált a Washington a „legfeketébb” családnévvé.
A teljes cikk ITT olvasható.
_________________
Napjainkban globálisan mintegy 27 millió embert tartanak modern rabszolgaságban. Városainkban és falvainkban mindennapos az ilyen jellegű kizsákmányolás. Beszennyezi a globális ellátó láncolatokat, melyek termékeit napi szinten használjuk. A világ számos országában családokat szakít szét, aláássa a közösségeket, instabilitást kelt és veszélyezteti a jogállamiságot. Ahogy az erről készült Út a szabadságba című dokumentumfilm mutatja, a mai modern rabszolgákra kísértetiesen hasonló lidércnyomás nehezedik, mint az 1800-as évek rabszolgáira.
