Megszállás 1968

Már a mozikban az Okupácia 1968 című film. 50 évvel a Varsói Szerződés csapatainak bejövetele után 5 ország (Oroszország, Lengyelország, Németország, Magyarország, Bulgária) 5 rendezője közösen forgatott filmet Csehszlovákia megszállásáról.

A film premierjét Wiesbadenben tartották a goEast fesztiválon, idehaza június 21-én mutatták be a kassai Nemzetközi Art Film Festen Marie Elisa Scheidt rendező, Ilya Lvovitch Smolokovski főszereplő és Peter Kerekes producer közreműködésével..

Az 1968-as csehszlovákiai megszállás ötvenedik évfordulója alkalmából, Kerekes Péter producer kezdeményezésére öt ország filmesei emlékeztek az akkori eseményekre a maguk szemszögéből. A Megszállás 1968 kisfilmfüzére egy-egy személyes történetet mesél el, de az adott nemzet akkori lelkiállapotáról is képet kaphatunk belőlük. Az oroszok elnyomóként, a lengyelek szolidárisként jelennek meg, a keletnémetek tettei fölött a félelem uralkodik, a magyarok pedig egészen speciális helyzetbe kerülnek. Az 1956 utáni, Kádár-féle megtorlásokon túl, elernyedve a gulyáskommunizmus lábvizében, a hazai kiskatonákat derült égből éri a hadba vonulási parancs. A politikai akarat Csehszlovákia magyarok lakta vidékére vezényeli őket, ahol végképp képtelenségnek tűnik, hogy bármilyen parancs hatására fegyvert fogjanak nemzettársaikra.

„Vajon lőttem volna, ha tűzparancsot kapunk?” – talán ez a leggyakrabban visszatérő dilemma azokban a kisemberekben, akiket a hatalom arra kényszerített 1968-ban, hogy megszállóként vegyenek részt a csehszlovák konfliktusban. A brezsnyevi politika, amely a szocialista eszme védelmére hivatkozva hadba küldte a Varsói Szerződés országait az addig barátinak hirdetett Csehszlovákiával szemben, a legtöbb résztvevőből meghasonlást váltott ki.

Dombrovszky Linda, a szkeccsfilm magyar epizódjának rendezője ötletesen ragadja meg a kort és a tábori élet miliőjét azáltal, hogy beöltözteti és kivezényli a megszállás hosszú kutatómunkával felkeresett résztvevőit, és egy kisebb szakaszt állít össze belőlük. Az egykori bajtársak hamar ráhangolódnak a feladatra. A férfiakban genetikusan kódolt játékosság hamar felszínre tör a katonásdiban, a jelenetek így egy csapásra elvesztik megrendezettségüket, az imitált táboréletben mindenki hamar megtalálja a szerepét. Mivel a magyar csapatokat nem küldték tűzvonalba, ráadásul mindvégig magyarok lakta területen kellett állomásozniuk, a lélektani konfliktust itt nem is annyira a rendszer ellen irányuló forradalom, mint inkább a magyar–magyar helyzet teremtette. „Sokan úgy voltak: gyerekek, vigyetek el bennünket!” – emlékezik egy idős férfi, és a szeme megtelik könnyel. A kreatív dokumentumfilm érzékletesen mutatja be a megszállásra kirendelt magyar kiskatonák küldetését, amelynek, amellett, hogy utólag épp annyira tűnik bajtársias kirándulásnak, mint katonai manővernek, azért nem kis tétje is volt.

Magdalena Szymków, a lengyel rendező kissé vontatott filmjében egy katonafeleség levelezésén és kémjelentéseken keresztül láttatja az eseményeket. A személyes történet által a nép zavarodottságát, a kisember kiszolgáltatottságát érzékelteti, de ennél sokkal izgalmasabb szálat göngyölít fel a csehszlovákiai megmozdulásokkal épp egy időben zajló sopoti nemzetközi táncdalfesztiválon kirobbant botrány felelevenítésével. A fesztiválról, amelynek közönségét bojkottra buzdítják a titkon terjesztett röpiratok, idővel minden nyugati ország kivonul, egy fellépőt letartóztatnak, miután rendszerellenes dalt ad elő, a záró fogadáson pedig már Csehszlovákia képviselői sem jelennek meg.

Jóllehet, ebben az időben még az NDK-ban is komoly tétje volt az egyéni vélemény megformálásának, itt is felüti a fejét az ellenállás. A Marie Elisa Scheidt által rendezett német rész egyik főhőse épp az a férfi, aki az esetleges tűzparancsnak való ellenállásra buzdította katonatársait. Húsz hónapot ült érte.

 

 

A 120 perces (5×26 perces) dokumentumfilm cseh, orosz, lengyel, bolgár, magyar, német és angol nyelven is hozzáférhető.

Rendezők: Stephan Komandarev (Bulgária), Marie Elisa Scheidt (Németország), Dombrovszky Linda (Magyarország), Magdalena Szymkow (Lengyelország), Jevdokija Moszkovina / Evdokia Moskvina (Oroszország)

Producerek: Peter Kerekes, Martichka Bozhilova, Horváth-Szabó Ágnes, Filip Remunda, Vít Klusák, Stanislaw Zaborowsk, Daria Maślona

 

Tüntetők a prágai Vencel téren 1968. augusztus 21-én Fotó: AFP
Tüntetők a prágai Vencel téren 1968. augusztus 21-én
Fotó: AFP

 

Források: Webnoviny, Kultúrgrund

 

(Visited 31 times, 2 visits today)
%d blogger ezt szereti: