Az „emberi számítógép” betöltötte a százat
A NASA történetének egyik legjelentősebb munkatársa, Katherine Johnson matematikus, fizikus a héten töltötte be a százat. Az „emberi számítógép”-nek is nevezett hölgy kulcsszerepet játszott az Apollo 11 Holdra küldésében.
Akárcsak a Földet először amerikaiként körberepülő John Glenn küldetésénél, aki nem volt hajlandó vállalni a repülést, míg Katherine le nem ellenőrizte a számítógépek számításait. A 18 évesen már főiskolát végzett fekete nő olyan korban lett példakép, amikor társadalmi csoportjában az általános iskola elvégzése is ritka volt.
Hogy Katherine Johnson mennyire úttörő volt, jól mutatja, hogy 14 évesen érettségizett, 18 évesen pedig summa cum laude végezte el a főiskolát egy olyan korban, amikor afroamerikaiak még az általános iskolát is kevesen fejezték be. Apja farmer volt, anyja pedig korábban tanított, és mivel négy gyereküknek nem láttak helyben oktatási lehetőséget, ezért inkább távolabb költöztek egy jobb iskola közelébe, hogy gyerekeik képzettek legyenek. Így került a főiskolára is, ahol több tanár is külön foglalkozott vele – volt, aki már akkor javasolta, hogy legyen kutató matematikus, és külön neki indított egy kurzust, ahol egyedüli hallgató volt –, majd ő maga is tanárként kezdett dolgozni.
1938-ban ő lett az első afroamerikai nő, aki doktori iskolába jelentkezhetett a Nyugat-Virginiai Egyetemen, két férfi mellett, miután az USA legfelsőbb bírósága egy másik ügyben döntésével ezt lehetővé tette. Majd egyre inkább a matematika felé fordult, és eldöntötte, hogy életét ennek a pályának szenteli.
Egy családi összejövetelen a rokona említette, hogy a NACA (a NASA elődje, amely a repülésre fókuszált, amikor még nem volt űrprogram) új embereket keres. 1953-ban nyitottnak bizonyultak, és állást ajánlottak Katherine-nek a navigációval foglalkozó részlegen. Így kezdődött pályafutása a helyen, ahol egészen nyugdíjba vonulásáig, 1986-ig dolgozott.
Kezdetben a csak nők által alkotott technikusi csoportban dolgozott: ők végezték a matematikai számításokat. Katherine szoknyás virtuális számítógépeknek nevezte őket. A fő feladatuk a lezuhant repülőgépek fekete dobozai adatainak elemzése volt, illetve egyéb számítások. Aztán egy nap őt és egy kollégáját ideiglenesen a csak férfiakból álló repüléskutatási részlegbe irányították. A geometria terén mutatott tudása és villámgyors számításai pedig meggyőzték férfi főnökeit.
Miközben a nemeket és rasszokat érintően jelen volt a hátrányos megkülönböztetés, Katherine figyelmen kívül hagyta azt. Amikor elindult az űrprogram, kérte, hogy részt vehessen a vezetői megbeszéléseken, amelyeken korábban nők nem lehettek jelen. „Nos, lányok rendszerint erre nem jönnek” – mondták, mire megkérdezte, hogy törvénybe ütközik-e – mesélte később egy interjúban. Végül beengedték.
Dolgozott olyan feladatokon, mint a repülőket érő széllökések enyhítésével kapcsolatos elemzések, majd az űrprogram indulása után átkerült az űrrepülések ellenőrzését végző divízióhoz. Itt végzett a rakéták repülési pályáival kapcsolatos számításokat azért, hogy a Mercury-programban Alan Shepard, az első amerikai űrhajós kilövése az űrbe minél biztonságosabb legyen, majd más, a programban résztvevő űrhajósoké. Még navigációs térképeket is készített nekik, ha meghibásodna az elektronikai rendszer (amely később az Apollo 13-nál be is következett).
Amikor a NASA először kezdett számítógépeket használni, mindig Katherine-t hívták, hogy ellenőrizze a gépek számítását: 1962-ben, amikor John Glenn tervezett Föld körüli repülési pályáját számították, amelyet első amerikaiként tett meg, Glenn nem volt hajlandó repülni, amíg ő nem számolta át a tervezett küldetés adatait. Ma, amikor a NASA-nál mindent meghatároz a technológia, nehéz elképzelni, ahogy Glenn maga is kéri Katherine-t, hogy minden számítást kétszer is ellenőrizzen. „Ha ő azt mondja, hogy a gép nem téved, megcsinálom” – mondta.
Később tudatosan dolgozott számítógépekkel, megkönnyítve a velük való munkára történő átállást, és azok nagyobb elfogadottságát. 1969-ben az Apollo 11 az általa ellenőrzött számítások alapján repült a Holdra, majd tért vissza, miután Neil Armstrong és Buzz Aldrin megtették történelmi jelentőségű holdsétájukat. „Mindenki azon aggódott, hogy juttatjuk őket oda. Mi azon aggódtunk, hogy jöjjenek vissza” – mondja.
Egy évre rá az Apollo 13 küldetésén dolgozott, amikor az elektromos rendszert is károsító baleset után vissza kellett hozni a személyzetet a Földre, és nagy szerepe volt abban neki is, hogy a pálya újratervezése után négy nap alatt biztonságban visszaérjenek az űrhajósok. Ez a mai napig az egyik legnagyobb vészhelyzetként számon tartott eset, ahol a NASA teljes személyzete dolgozott a visszatérésen, többek között a repülési pálya többszöri korrekcióján, a teljes nyilvánosság előtt. A matematikusok ekkor végzett munkája alapozta meg a rendszert, amely egy csillag figyelését és a fedélzeti csillagtérképpel való összenézését követeli meg az űrhajósoktól a helyzetük meghatározásához.
De John Glenn, Alan Shepard, illetve az Apollo 11 küldetése mellett foglalkozott űrrepülőgépekkel, földmegfigyelő műholdakkal és a korai Mars-misszióval is, miközben három gyereket neveltek férjével.
2015-ban Katherine megkapta Obamától az Elnöki Szabadság-érmet, a legmagasabb polgári kitüntetést, majd elvitték a NASA-ba, ahol felavatták a 40 millió dollárból épült új kutatórészleget, amelyet róla neveztek el. Róla, aki afroamerikai nőként jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az űrrepülés minél biztonságosabbá váljon.
Életéről könyv és film is készült, a Rejtett számok (Hidden Figures) címmel, bemutatója 2017. január 13-án volt. A filmet a Bill Murray főszereplésével leforgatott St. Vincent című drámát is jegyző Theodore Melfi rendezte. Katherine G. Johnsont az Oscar-díjra jelölt, az Empire című sorozatban nyújtott alakításáért Emmy-díjjal kitüntetett Taraji P. Henson kelti életre. Mellette Octavia Spencer és Janelle Monáe tűnnek fel a vásznon, de a filmben szerepet kapott Kevin Costner, Kirsten Dunst és az Agymenők című sorozat Sheldon Cooperét alakító Jim Parsons is.
___________________________
