A Vasa csatahajó tragédiája
390 éve történt, hogy a Vasa névre hallgató csatahajó első útján, 1628-ban, a parttól alig pár száz méterre elmerült. 333 évig hullámsírban pihent a tenger mélyén.
Nevét az akkori uralkodó Vasa-dinasztia után kapta. Az 1960-as években kiemelték a szinte teljesen épségben maradt roncsot, és több évig tartó akkurátus és aprólékos restaurálást követően Stockholm vezetői gondoltak egy merészet: a hajó köré múzeumot építettek. Akkor még ők sem gondolták, hogy ez lesz Svédország egyik legnépszerűbb múzeuma. Ha betoppansz a XVII. századi hadihajó köré épített múzeumba, körbeleng a történelem és a tenger illata, amely nem hagy szabadulni. A stockholmi Vasa múzeum nemcsak azoknak jelent hihetetlen élményt, akik szeretik a hajókat és hajóroncsokat, hanem szinte mindenkinek, akit fellelkesít a történelem és kapható egy rejtélyes időutazásra.
A csatahajót II. Gusztáv Adolf, svéd király parancsára kezdték el építeni, és a svéd haditengerészet legmodernebb hajójának szánták.
Az 52 méter magas, 69 méter hosszú és az 120 tonna súlyú hajómonstrum építését Henrik Hybertsson holland hajóépítő mester vezényelte hajóácsok, szobrászok, vitorlakészítő mesterek segítségével. A varázslatos háromárbocos hajóra összesen tíz vitorlát terveztek. A legenda szerint közel ötszázan vettek részt a Vasa építésében, és elkészültekor a világ legdíszesebb hadihajójaként emlegették.
A korabeli krónikák szerint a Vasa hadihajó már az első útján megszerezhette volna a dicsőséget, de e helyett a végzetébe „rohant”. A mívesen faragott hajó 1628 augusztus 10-én bontott vitorlát s tekintélyt parancsoló módon, komótosan siklott a vízen. Szinte ki sem ért a kikötői öbölből, megdőlt, és néhány óra alatt elnyelték a habok, majd 333 évig hullámsírban feküdt.
A XVII. századi emlékek és kutatások nyomán a tragédiához több ok is vezetett. Egyrészt a hajó építési terveit az építés közben többször is módosították. Mivel hadihajónak készült, az uralkodó több súlyos ágyút akart elhelyezni a fedélzeten, mint amennyi ajánlatosnak bizonyult. A hajó aljára pedig nagyméretű köveket raktak, amelyek azt a célt szolgálták volna, hogy egyensúlyban tartsák a hajót és rakományát. Ehelyett viszont a hajóorr nehézzé vált.
Az észak-európai Anders Franzén tengerészettörténész gyerekkora óta bolondult a hajóroncsokért, valósággal azok megszállottja volt, ezért a XX. század derekán elhatározta, hogy ezt a hajót is felkutatja. Nagy örömére 1956-ban megtalálta a Vasa roncsait.
A hajó kiemelésére a szakemberek több alkalommal is kísérletet tettek, de minden próbálkozás meghiúsult. Akik hisznek a számmisztikában, azok gondolhatják, hogy a mesebeli hármas szám segített, mivel a szerencsétlenség után 333 évvel sikerült felszínre hozni a hajómatuzsálemet. Az szintén mesébe illő, hogy a tenger ilyen hosszú ideig megőrizte a hajót, hiszen viszonylag jó állapotban sikerült kiemelni a hajótestet és az azt gazdagító több ezer, mívesen faragott szobor legnagyobb része is megmaradt.
Anders Franzén jött rá arra, hogy a fahajók roncsait és a mólók faszerkezeteit tönkre tevő teredo navalis féreg (hajóféreg, angolul Shipworm, amely belefúrja magát a víz alatti fába és tönkreteszi azt) nem található meg ebben a régióban, ezért tudott ilyen jó állapotban fennmaradni a Vasa a több évszázados hullámsírban.
A hajóroncsot a kiemelést követen gyorsan és hatékonyan kellett konzerválni, hogy a felszínre került faszerkezet ne induljon bomlásnak. Így majd harminc évig restaurálták, „gyógyítgatták” és „kozmetikázták” e kultúrtörténeti hajómonstrumot, hogy 1990-ben a köré épített múzeum megnyithassa kapuit a nagyközönség előtt.
A Vasát nem lehet megérinteni és nem lehet rá felmenni, de a múzeum tervezői okosan úgy húzták fel az épületet, hogy emeletről emeletre közvetlen közelről vehetjük szemügyre a lenyűgöző építményt. Szó szerint, minden hajórészbe bepillantást nyerhetünk.
A csatahajó nem csupán a XVII. század történelmi hagyatéka, hanem művészettörténeti szerepe is megkérdőjelezhetetlen. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy a hajó történetét bemutató dokumentumfilmet tizenhat nyelvre fordították le, amely szintén megnézhető a múzeum falai között.
A Vasa megalkotásának idejét rekonstruálja az alábbi kisfilm: a kor női alakjairól, munkájukról készült:
