Kányádi Sándor: Pantomim. A fasizmus életben maradt áldozatainak

Kányádi Sándor: Pantomim. A fasizmus életben maradt áldozatainakEurópa minden országában május 8-án ünneplik a második világháború befejeződésének emléknapját. Ezen a napon tette le a fegyvert a náci Németország hadserege az Amerikai Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és a Szovjetunió szövetséges hadereje előtt 1945-ben.

A verset elmondja: Haraszti Mária (2012)

______________

Kányádi Sándor: Pantomim

– A fasizmus életben maradt áldozatainak –

Belép a férfi az előszobába,
az ajtót kulcsra zárja.
Kettőt se lép:

Kop, kop, kop.

„Mintha kopogást hallanék.”
Megfordul. Kitekint.
Senki sincs odakint.
„Hallucinálok?”
Becsukja a kémlelő-rácsot.
Csóválja a fejét.

Kop, kop, kop.

Akárcsak az elébb.
Megfordul. Kitekint.
Senki sincs odakint.
Kilép.

„Ki lehet,
csak nem a szellemek?”

A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak macskanyávogás.

Belép s az ajtót kulcsra zárja,
és vetkőzni kezd dudorászva.
„Akkor gyere, mikor mondom,
csizmád sarka ne kopogjon.”

Kop, kop, kop.

„Mi ez?
Ki az?”
Kinéz.
S kezdődik újra az egész.

A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak a nyávogás
elhaló visszhangja: sicc!

Sicc! Sicc! Sicc!

Fehér, akár a fal.
„Csak nincs valami baj?
az eszem…
a szívem…
Úgy megszárad bennem a szű,
mint mezőben ősszel a fű…”
Legyint.
Tovább vetkőzik.
S megint:

Kop, kop, kop.

Dermedten áll.
Nyakában még a sál
és félig még rajta a nagykabát.

Kop, kop, kop.

Mint aki elszánja magát:
„lesz, ami lesz!”
az ajtónak ugrik, de csak
kiles.

Szíve torkában, lélegzet-fojtva
a kilincset lenyomja,
és mellét a sötétnek vetve
úgy áll be az ajtókeretbe,
mint a mártírok a filmen.

Odakint senki sincsen.
A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
„Pattogó indulók, parancsszavak,
szögesdrót – barakk.”

Áll, mint a feszület, olyanformán,
két keze a két ajtófélfán;
aztán, mint a fogoly,
magasba tartott kézzel,
majd átkulcsolja tarkóját
s letérdel.

A lépcsőház üres.
Kong.
Kísérteties.
Senki és semmi más,
csak újabb macskanyávogás.

Betámolyog.
Az ajtót kulcsra zárja.
Remeg, akár a nyárfa.

Kop, kop, kop.

Nézi a karikára-fűzött kulcscsomót:
ing-leng a zárban.
Nézi halálra-váltan.
Nézi megalázottan.
Kipróbálja és koppan:

Kop, kop, kop.

1964

(Visited 37 times, 2 visits today)

További hasonló témájú videók

%d blogger ezt szereti: