550 éve halt meg Gutenberg

„Tragikus sors, hogy éppen annak az embernek életét és munkásságát borítja a legsűrűbb homály, aki a legtöbb fényt adata a világnak” (Aloys Ruffel)

Johannes Gutenberg (Gensfleisch) mainzi patrícius családból származott. Születésének pontos időpontját nem tudjuk, de az utókor úgy tartja számon, hogy 1397 körül született. Atyja neve Friele Gensfleisch zur Laden, anyjáé Else Wyrich von Gutenberg. A fiú később a Gutenberg nevet vette fel. Élettörténete csak attól kezdve ismeretes, amikor a mainzi események beleszóltak az ő életébe is.

A mainzi nemesek és polgárok között már a XV. század elejétől kezdve heves harc folyt a hatalomért, ami az 1420-as évek táján a polgárok győzelmével végződött. A polgári hatalommal meg nem alkuvó patríciusok ekkor elhagyták a várost. Közöttük voltak Gutenberg szülei, és maga Gutenberg is. A szülők Eltvilleben ütöttek tanyát, és kezdetben itt lakott fiuk is. 1430-ban a mainzi polgárok több patríciusnak megengedték a visszatérést. Sokan éltek ezzel az engedéllyel, de Gutenberg – bár a megkegyelmezettek listáján szerepelt – először Strasbourgban telepedett le, csak később tért vissza Mainzba.

Gutenberg és nyomdájának fénykora mainzi tartózkodásának idejére esik. Itt teljesedett ki az új mesterség. Gutenberg, közvetlenül mainzi letelepedése után, kisebb alakú könyveket, egy lap terjedelmű nyomatokat készített. Sajtójának első terméke, amelyet az utókor nyilvántart, a Weltgericht című vers, töredékben maradt ránk. Ez a nyomtatvány Gutenberg legelső betűgarnitúrájával készült, még sok benne a hiányosság, és a technikai kivitelezés sem tökéletes. Ugyanezzel a betűgarnitúrával több Donatus-kiadást is készített. Ahogy a táblanyomatok legfőbb és legsikeresebb terméke ez a kis latin nyelvkönyv volt, a Gutenberg nyomdászata is ezzel kezdte pályafutását. Kiadása nem jelentett kockázatot, kis terjedelmű volt, viszonylag kevés fáradsággal és befektetéssel tudták elkészíteni.

A harmadik sajtótermék, amelyet Gutenberg már új betűtípussal készített, a jóslatokat tartalmazó csillagászati naptár volt. 1447-ben készülhetett, mivel az 1448-as évre szólt. Ezt követték az úgynevezett Ablassbrief-ek (Bűnbocsátó levelek).

GutenbergA kutatók megállapítás szerint 1447 körül a könyvnyomtatáshoz együtt volt minden eszköz és eljárás, melyek együttes alkalmazásától számítjuk a könyvnyomtatás feltalálását.

Ugyanebben az időben jelent meg, 1455-ös keltezéssel, az Ein manung der cristenheit widder die durken (A kereszténységnek a török veszedelemre való figyelmeztetése). Egy példányát ma is a müncheni állami könyvtárban őrzik. Az egész művecske mindössze hat lapot tartalmazó kis füzet, egy ismeretlen szerző versbe foglalt intelme. Betűtípusa ugyanaz, amelyet Gutenberg korábban a Donatushoz használt. Sorban következik ezután egy orvosi naptár, és az úgynevezett Cisianus naptár.

Gutenberg életcélja nem az volt, hogy röpiratokat, kalendáriumokat, apróbb könyveket nyomtasson, amikből jól megélhetett, és vagyont is gyűjthetett volna. Többre törekedett. Olyan művet akart létrehozni, amelyre kortársai régóta vártak. A Biblia kinyomtatására készült! Munkája közben aligha gondolhatott arra, hogy Bibliája, hosszú évszázadok múlva, néhány szerencsés könyvtár és múzeum legféltettebb kincse lesz. Nem gondolt arra, hogy csodálatos munkáját a könyvművészet legteljesebb értékű remekévé avatja majd az utókor, és 42 soros Bibliájára minden időkben úgy tekintenek majd, mint a legszebb nyomtatott könyvre.

42 soros Biblia • 42 soros BibliaGutenberg öt éven át dolgozott a Biblián. Természetesen egy olyan nagy felkészültséget kívánó munkát, amilyen a Biblia nyomása volt, nem végezhetett egyedül. Több segédet vett fel, akiket maga vezetett be az új mesterségbe, a könyvnyomtatás titkaiba. Segédei között volt egy Peter Schöffer nevű, jó felfogású és ügyes legény, aki különösen a betűmetszésben tűnt ki, de a könyvnyomtatás minden területén nagy jártasságra tett szert. Gutenbergnek és Fustnak is feltűnt az ügyes és értelmes fiatalember. Fust mindjárt arra gondolt, kenyértörés esetén ez a fiú alkalmas lesz Gutenberg helyének betöltésére. Ravasz módon elérte, hogy Schöffer melléje álljon. Amikor látta, hogy Schöffer tudása már feleslegessé teszi számára Gutenberg közreműködését, azzal az ígérettel, hogy maga mellé veszi társnak, és leányát hozzáadja, sikerült a fiút céljai szolgálatába állítania.

Gutenberg fő műve, a 42 soros Biblia 641 lapot tartalmaz, és minden oldal kéthasábosan szedett. Egyes források szerint a 42 soros Bibliából mindössze 31 példány maradt fenn (valószínű, hogy 100 példánynál többet nem is nyomtak belőle). Ebből 10 példány pergamenre, 21 példány papírra nyomott. A nyomás után a mű még nem volt befejezett, mert a szándékosan üresen hagyott felületekre kézzel kellett berajzolni az iniciálékat és az ornamentikát. Végül pedig a könyvkötő kötötte be.

Gutenberg Bibliája semmivel sem árulja el, hogy nyomtatás útján készült könyv: műve iniciálisaival és ornamentális keretdíszeivel a kéthasábos rubrikált, illuminált kódex benyomását kelti, amelynek nincsen kolofonja.

Míg Gutenberg teljességgel elhallgatta, hogy Bibliája nem kézzel írott kódex, addig Gutenberg-műhely új gazdái, Schöffer és Fust, minden nyomtatványukat kolofonnal zárták le, s kétpajzsos címerüket is kifüggesztették nyomdájuk kapuja fölé. (A Psalteriumon is rajta van a nyomtató neve, a nyomtatás helye, a megjelenés pontos dátuma is.)

A nagy nyomtatómester tetemét szülővárosában, a ferences szerzetesek templomában, szüleinek, a Gensfleischeknek sírboltjában helyezték örök nyugalomra.

Gutenberg pere • Gutenberg tudta, hogy egyedül képtelen lebonyolítani a vállalkozást, hiszen ehhez hatalmas tőkebefektetés szükséges. Ezért egy tőkés után kellett néznie, aki hajlandó volt pénzzel társulni a munkához. Ezt az embert meg is találta Johann Fust gazdag mainzi polgár személyében, akiben az idők folyamán keserűen kellett csalódnia, mert üzelmeivel minden vagyonából és minden felszereléséből kiforgatta.

Johann Fust, hogy Gutenbergtől szabadulhasson, beperelte őt, hogy a kölcsönadott összeg visszafizetésére kényszerítse. A per tárgya a következő volt: 800 forint, amelyet a nyomda berendezésére adott. Ennek 250 forintnyi kamata. További 800 forint, amelyet Fust az egész vállalat forgótőkéjeként folyósított, további 140 forintnyi kamat és még 36 forint kamatos kamat. Az egész perelt összeg 2026 forintot tett ki.

Gutenberg úgy védekezett, ahogyan tudott. Kimutatta, hogy az első 800 forintot szerződésellenesen nem egyszerre kapta meg, és hogy Fust szóbelileg minden kamatról lemondott. A második 800 forintot Fustnak egyáltalában nem áll jogában visszakövetelni, mert azt közös vállalkozásuk forgótőkéjeként adta, legfeljebb csak elszámolást követelhet tőle. A bíróság erre kötelezte is Gutenberget, de ő a kitűzött időpontig nem tudta az elszámolást megejteni, s ekkor a bíróság Fust javára döntött. Fust 1455. november 6-án Helmasperger közjegyző előtt letette az esküt. Erről és az előző bírósági tárgyalások egész menetéről szóló Helmasperger-féle okirat ma is megvan, s ez az okirat, akárcsak a strasbourgi Dritzehn-féle akták, döntő bizonysága Gutenberg érdemeinek a könyvnyomtatás feltalálása terén.

Gutenberg az eskütételnél nem jelent meg. Az okiratban felsorolt tanúk nevei között találkozunk Heinrich Kefer, Peter Schöffer és Berthold Ruppel nevével. Ők Gutenberg alkalmazottai voltak, s később önálló nyomdászok tettek. Schöffer Fust oldalán tanúskodott, akit Fust leánya kezével jutalmazott és társul fogadott.

A per következményeiről semmiféle akta vagy feljegyzés nem maradt. Kétségtelen, hogy Gutenberg a megítélt összeget nem tudta Fustnak visszafizetni, ezért legjobb felszerelési tárgyai, a 42 soros Biblia teljes példányszáma és a teljes betűkészlet az újonnan megalakult Fust és Schöffer nyomda tulajdonába mentek át. Schöffer kiváló szakemberré fejlődött Gutenberg keze alatt, az új nyomda tehát rövid idő alatt fellendült.

Gutenberg városa, Mainz • Gutenberg MúzeumJohannes Gutenberg (Gensfleisch) mainzi patrícius családból származott. Születésének pontos időpontját nem tudjuk, de az utókor úgy tartja, hogy 1397 körül született. Atyja neve Friele Gensfleisch zur Laden, anyjáé Else Wyrich von Gutenberg. A Gutenberg nevet vette fel a fiú is később. Élettörténete csak attól az időtől kezdve ismeretes, amikor a mainzi események beleszólnak az ő életébe is.

A mainzi nemesek és polgárok között már a XV. század elejétől kezdve heves harc folyt a hatalomért. Ez a harc az 1420-as évek táján a polgárok győzelmével végződött. A polgári hatalommal meg nem alkuvó patríciusok ekkor elhagyták a várost. Közöttük voltak Gutenberg szülei, és maga Gutenberg is. A szülők Eltvilleben ütöttek tanyát, s kezdetben itt lakott fiúk is.

1430-ban a mainzi polgárok több patríciusnak megengedték a visszatérést. Sokan éltek is ezzel az engedéllyel, de Gutenberg – bár a megkegyelmezettek listáján szerepelt – nem tért vissza Mainzba, hanem Strasbourgban telepedett le.

A következő évet már Mainzban töltötte. Egy fennmaradt okirat tanúsága szerint ugyanis az egyik rokonától, Arnold Gelthusstól 150 forint kölcsönt vett fel. Ezt az összeget valószínűleg nyomdája felállítására vette igénybe. Lakást is sikerült szereznie egy másik rokonánál, aki házának földszinti részét átengedte neki.

Gutenberg működésének és nyomdájának fénykora mainzi tartózkodásának idejére esik. Itt teljesedett ki az új mesterség.

A könyvnyomtatás hatása • A könyvtörténet egyes kutatói arról szólnak, hogy az írni-olvasni tudás a XV. sz. első felében csupán szűk társadalmi kör kiváltsága volt, s hogy Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás tette lehetővé a tudás, a kultúra elterjedését.

A kép teljességéhez tartozik, hogy már a XV. sz. első felében kifejlődőben volt a korai kapitalizmus keretei között a polgárság. Ez az akkor bontakozó társadalmi osztály – az egyházi és világi hűbérurak egymással és az uralkodókkal folytatott harcának közepette – fejlődött, művelődött, gazdagodott. Ezekben az évtizedekben vált élénkebbé a kereskedelmi forgalom, szerte Európában és a világban. Ezt az időszakot a céhek megerősödése, a kereskedőházak nemzetközi kapcsolatainak kialakulása jellemzi.

Valójában e társadalmi fejlődés nyomán – már a könyvnyomtatás feltalálása előtt is – elég széles körű műveltségről szólhatunk. Ebben az időben a kézzel írott könyvek, a kódexek egyszerű változatai is igen költségesek voltak. Egy-egy mű leírása, újramásolása temérdek pénzbe, időbe került. A kézzel írott könyv legegyszerűbb változata is luxus volt azok számára, akik olvasni tudtak és kívántak.

Ennek az új polgári osztálynak az igénye teremtette meg a könyvnyomtatás feltalálásának szükségességét. Ekkor már sok egyetem működött, kialakult a megismerés, a tudás iránt érdeklődő polgárság széles rétege. Ők küldték fiaikat a világi egyetemekre. A vagyonos céhek tagjai, a patrícius famíliák, kereskedőtársulatok, Olaszországtól Hollandiáig, Nizsnij Novgorodtól Spanyolországig közlekedtek, szállítottak, kereskedtek, leveleztek. Ez a közlekedő és levelező kereskedelem is szükségessé tette az írni és olvasni tudást. Így vált igénnyé a könyv. Alapvetően ez az idő a Gutenberg galaxis kialakulásának korszaka.